158.

GRÜNWALD BÉLA - MK-NAK

[Budapest, 1886. március közepén]

Kedves Barátom!

Sok élvezetet köszönhetek eleven fantáziádnak, s nem gondoltam soha, hogy még rám nézve a kellemetlenség kútforrása is lehessen.

Én neked csevegés közben elmondok egy kis történetet.

Egy pandúrnak négy vagy öt jámbor tót delikvenst kell a megyeházba kísérni. Õsi szokás szerint a rabok útközben megvendégelik a pandúrt minden útba esõ korcsmában. A pandúr a sok ivás következtében képtelenné válik nagy missziója teljesítésére. A delikvensek önfel­áldozó támogatásával beér a megyeházba, s ott a várnagy színe elé járulva, azt mondja neki a delikvensek egyike, aki a pandúr puskáját vitte: »Tekintetes uram, behoztuk ezt a pandúrt.«

Öt perccel késõbb a pandúr kurtavasra van verve, s a lelkiismeretes várnagy komoly arccal jelenti nekem, mint alispánnak az esetet; én pedig ez óriási komikum hatása alatt kacagva dõlök a legközelebb esõ karszékbe.

Ezt a kis történetet neked is kacagva beszéltem el. De a te fantáziád ezzel nem érte be. Engem az eseten »mélyen elszomorodottnak« állítasz a közönség elé, amit reputációmra nézve sokkal veszélyesebbnek tartok, mintha azt írnád, hogy a képviselõházban rossz beszédet mondtam. Mert ha ily komikus eseten nem kacagtam, hanem mélyen elszomorodtam volna, ez nálam a bárgyúság meglehetõsen magas fokát jelentené.

De ami a legrosszabb, felbõszítetted ellenem Szederkényi Nándor barátomat is, aki elõadásod után indulva, meg van gyõzõdve, hogy ez a kis víg történet a vármegye ellen van irányozva. Kérlek, mond meg neki, hogy ez eszem ágában sem volt, és békítsd ki velem valahogy.

Elmondtam úgy, mint elmondtam egyéb komikus eseteket, tendencia nélkül, s õ mindég elõnyösebb helyzetben van, mint én, mert az õ története a két részeg csendõrrel nagyon sokkal komolyabb jelenség, s csak azt mutatja, hogy a legjobb intézmények is miképp romlanak meg kezünk alatt.

De vonjuk ki mindezekbõl a tanulságot: Ha valamit elbeszélünk, egy emberre hivatkozva, akit egy kicsit respektálunk, ebben az esetben a költõnek is kötelessége nem engedni tért a fantáziának. Õszinte híved

Grünwald Béla