167.

CHALUPKA REZSÕ - MK-NAK

[Paks, 1888. január 2.]

Nagyságos Úr!

Bocsánatot kérek, hogy szerény levelemmel fel mertem keresni, de célomat tekintve, úgy hiszem, nagyságod meg fogja bocsátani ez igénytelen sorokat. A »Duna vidéke« c. Tolna megyei lapban már mintegy két héttel elõbb jelezém prózámat, a »Bûn és bûnhõdést«, melyet tiszteletem jeléül nagyságodnak ajánlottam. Engedelmet ez ajánlásra igaz, nem kértem, de remélem, a »nemzetes uraimék« Chalupkájának egy névbeli rokonától nagyságod el fogja fogadni s nem fogja visszautasítani a tisztelet és szeretet eme csekély, de igaz, õszinte jelét.

De a nagyságod nevére szóló ajánlásomnak más alapja is van.

A nagyságod munkái voltak azok, melyekbõl lelkem a szépirodalom elsõ táplálékát merítette: a nagyságod munkái voltak azok, melyek elsõ impulzust adtak nekem az irodalom mívelésére, nagyságod volt elsõ mesterem s a tanítvány, úgy hiszem, nem tehet méltóbbat, mint ha elsõ zsengéjét elsõ mesterének ítélõszéke elé bocsátja. Munkámban, igaz, van sok, mely talán nem érdemelte meg azt, hogy irodalmunk terén világot lásson, de legyen itt mentségemre a kezdet nehézsége, melyen mindenikünknek elõbb vagy utóbb, de egyszer csak át kell esnie.

Prózám mintegy febr. közepéig a »Duna vidéke« c. lapban fog megjelenni, akkor kiadóm külön kötetben adandja ki. Fogadja nagyságod a munkámat, mint tiszteletem és szeretetem õszinte, igaz jelét, homlokán Rádai Pál ama szavaival: »Szeretetemet, vedd lelkem adaját

Kegyesen, s ne számláld hibáját.«

(A szeretetrõl.)

Magam nagyságod jóindulatába ajánlva, maradok

Pakson, 1888. jan. 2.

Megkülönböztetett tisztelettel

alázatos szolgája

Chalupka Rezsõ

tanár