170.

MK - GRÜNWALD BÉLÁNAK

[Budapest, 1888. október 24.]

[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztõsége

Kedves Barátom!

Nem értem reggeli neheztelésedet. Elõttem megfoghatatlan. A cikk, annak bátor, nemes hangja olyan szenzációt csinált, aminõt még cikk évtizedek óta nem. Sokért nem adná száz más ember, ha õ írta volna, s te nem vállalod. Ám jó. Ez a te dolgod. De hogy én a cikk névte­lensége felõl föllebbentettem volna a fátyolt, ama jegyzettel, az egészen nevetséges állítás. Nem találhatom föllépésedet igazoltnak, hacsak nem rovom fel annak a természetes idegességnek, amelyet a Csernoch nyilatkozata idézhetett föl benned.

Örökös bajotok nektek, <többi...> habaréki nagy embereknek, hogy bizonyos merész dolgoktól visszariadtok, amik pedig egy rántással vinnének a magasba. No de ahhoz nekem semmi közöm.

Sokat gondolkoztam rajta, miként reparáljam meg az inkognitó vélt megsértését; csak egy mód van, s ezt a mai szerkesztõi üzenetekben találod. Nem tudom, megelégszel-e vele? De egyebet alig tehetünk. Én különben szívesen vállalnám magamra az egészet. De emiatt csak át nem mehetek a mérsékelt ellenzékre.

Ne nyugtalankodj, kedves Béla. Egy olyan cikk az, amiért nincs okod pirulni. És nincs okod aggódni a következmények felett. Ha gyanítják is, hogy te írtad, az emberek merik-e állítani?... S ha nem volna is ott a mérsékelt képviselõ jelzõ, nem-e sejthetnék akkor is, hisz egész egyéniséged kicsillog a sorokból?

Én istenem, hiszen ma már minden zsidó gyerek, ha névtelen cikket ír, azt írja jegyzet gyanánt alája, hogy »közéletünk vagy pártunk egy kitûnõségétõl« - mért nem jössz hát mindég dühbe ilyenkor?

Egy szó mint száz - harag helyett választ várunk estére, a Csernoch páter nyilatkozatára

tisztelõ igaz híved

Mikszáth Kálmán