172.

MK - SZÁSZ KÁROLYNAK

[Budapest, 1889. március 29.]

Méltóságos uram!

kedves bátyám!

Személyesen keresnélek fel rögtön, hegy irántam tanúsított jóindulatodat, melyet több ízben is tapasztaltam, s melyet soha semmi sem zavart meg, személyesen megköszönjem, olyan melegen, amint érzem - de éppen a beszélõ szerveim vannak megromolva, a torkom fáj.

A dologra térve, nagy örömet okoz, hogy ti, a jók java, érdemesnek találtok magatok közé. Nem kerestem soha ezt a dolgot, s éppen azért esik jól, hogy megindulni készül, s éppen Te általad!

Képmutató volnék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék a megválasztásnak, de õszinte vagyok, midõn azt mondom, hogy a ti jelöléstek is már olyan erkölcsi elösmerés nekem, aminõt talán meg sem érdemlek.

Jobb könyveim a Tót Atyafiak (elbeszélések), A jó palócok (rajzok), Nemzetes uraimék (regény), Tekintetes vármegye (elbeszélések), Urak és parasztok, T. Ház, Fészek regényei, Lohinai fú, Az apró gentri és a nép, Club és folyosó stb.

Meg lehet talán említeni, ha nem használ, legalább nem árt, hogy némelyek németül, angolul, sõt dán nyelven is megjelentek, így pl.

Die guten Hochländer I. kötet Lipcse

Zwischen einst und jetzt. I. köt.

Novelletter Fra Ungarn I. k. Kopenhága stb.

Még egyszer köszönöm, kedves bátyám, nagy szívességedet, hozzám való jóságodat. Addig is, míg legközelebb személyesen tehetném tiszteletemet, tartsd meg nagybecsû jóindulatodban

mélyen tisztelõ hívedet és szolgádat

Mikszáth Kálmánt

Budapest, márc. 29. 1889.