177.

MK - KISS JÓZSEFNEK

[Budapest, 1890. január végén]

Tisztelt Barátom!

Megvallom, nem volt szándékom véleményt mondani azon tervrõl, mely az írók bevitelét célozza a fõúri szalonokba, de te ismételt felszólításoddal mintegy kényszerítesz a feleletre szerkesztõi hatalmaddal.

Jól van, nem bánom; de elõbb én kérdezek egyet, nem minden malícia nélkül, mert most sárgaságban õrzöm a szobát, tele vagyok epével.

Ösmérem az ügyet, a mozgalmat, még a praehistorikus részét is, csak egyet nem bírtam jól megérteni, azt mondd meg kérlek, hogy e fõúri szalonokban való megjelenés miképp van kontemplálva ránk, skriblerekre nézve; úgy-e mint jutalmazás és kegy, vagy mint büntetés?

Ettõl függ az én szentenciám.

Mert jutalomnak nem sokat ér, de büntetésnek, elösmerem, igen ügyesen van kieszelve - noha túlságosan szigorú: én a magam részérõl legalább szívesebben állok ki két napi várfogságot vasra verve, mintsem egy fél délutánon át érezzem magam megtiszteltetve ez idegen világban.

Köszönet azoknak a nemes úrasszonyoknak, kik kétségtelenül jóakarattal igyekeznének minket magukhoz közelebb emelni - de mi arra egy kicsit nehezek vagyunk. Szerencse, hogy az egész dolog nem sikerülhet, ezer és egy okból. Ám ha sikerülne, hátrány háramolnék ebbõl az irodalomra. Mert e szalonokban elõre látható, az úgynevezett ficsúr-írók vinnék a kiválóbb szerepet, azok, akik ügyesebben mozognak a parketten, akiken jobban áll a frakk, a nevök jobban veszi ki magát a szalonban, mint a könyvek címlapján, dilettánsok, léha causeurök, aminõkkel tele van az irodalmi mezõ mindig; bolygói ezek az igazi íróknak, jönnek-mennek, lábujjhegyen, elmaradoznak észre nem véve, elõkerülnek vissza nem várva.

Ezeknek lenne melegágya a fõúri szalon.

S a fiatal írói talentumnak, aki ide jön pályát törni, aki sok küzdelem után tüskétõl vérzetten, közönytõl dermedten kiveri magát a homályból, s eddig csak a vaskalaposok táborát (az Akadémia és a Kisfaludy-társaság nagy moguljait) találta szemben, amint a közönség szeme elõl igyekeznek õt eltakarni, most még egy újabb falanx állná útját a Hírnév kapui elõtt; a fõúri szalonok celebritása.

...Nem, nem fiúk!

Ne okoskodjatok. Maradjunk mi csak a »Kis Pipa« törzsvendégeinek.

Mikszáth Kálmán