178.

MK - ENYEDI LUKÁCSNAK

[Budapest, 1890 tavaszán]

Kedves Lukács!

Igazán megrendítõ a szegény Lacika esete. A legnagyobb részvéttel osztozunk nagy gyászában. Ilonka sír azóta. A mi két fiúnk is beteg, de reméljük a baj jelentéktelenebb. Rögtön siettem volna személyesen, ha nem félnék a saját gyerekeim miatt, nem tudván bizonyosan, nem volt-e a Lacika baja ragadós. Kedves, eszes gyerek volt! Kevés olyan dolog van a világon, ami képes lenne engem jobban elszomorítani, mint annak a halála.

Szeretõ, igaz barátja

Mikszáth Kálmán