180.

MK - DR. GRUBICZY LÁSZLÓNAK

[Gleichenberg, 1890. július 9.]

Kedves Barátom!

Hallom, hogy Závory Sándor születése napját tartjátok ma. Nem akarom azt mondani, hogy t. barátom rosszkor született. Inkább maradok amellett, hogy én betegedtem meg rosszkor.

Érzem, hogy ott kellene lennem köztetek, akik õt ünnepelitek, mert én tartozom neki a legtöbbel. Elõször a hangomat adta vissza. Az igaz, hogy valami tetszetõs, hasznos dologra még eddig nem használtam, de fordulhat az idõk szele, mikor a szerény, okos és sima »igen«-eknek dörgõ, kevély »nem«-ekké kell majd válniuk!

Elõször, mondom, visszaadta a hangomat, másodszor nyertem általa egy jó barátot, aki visszaadta a kedélyemet. S ez a gyöngéd, jó barát õ maga.

Tudasd hát kérlek vele, hogy szellemileg én is köztetek vagyok (ámbátor a vendéglõsnek nem lehet valami nagy öröme a szellemi kosztosokban), s hogy szívbõl osztozom a ti jó kívána­taitokban.

Éljen a doktor sokáig, és - ne engedjen bennünket se meghalni!

Tisztelõ barátod:

Mikszáth Kálmán