188.

MK - LÉGRÁDY KÁROLYNAK

[Budapest, 1891. augusztus 27.]

Kedves Barátom!

Azt kívánjátok tõlem (ti. a redakció), hogy most, midõn holnaptól kezdve újra a »Pesti Hírlap« kötelékébe lépek, ezt egy episztolával tudassam a lap olvasóival.

De sehogy se bírom eltalálni, hogy mi lehetne az efféle levélben? Magamról csak nem írhatom, hogy egy tehetséges írótárssal szaporodtatok, pedig meg vagyok gyõzõdve, hogy minden belépõ munkatárs tehetséges.

Más pedig mi legyen a levélben! Talán eltávozásom és visszatérésem törtenetét szeretnétek leírva látni?

Nem érdekes az! S te különben is tudod, mi volt a távozási indok. Nem pénz (mert hiszen pénzben te nekem többet akartál adni, mint amennyirõl egy magyar újságíró álmodozhat), nem is politikai differenciák, mindég helyeseltem azt a szabadelvû irányt, melyben a »Pesti Hírlap« morgott, s nem volt szándékom ellenséges táborba menni, hanem csak más ezredbe; nem is személyes összeférhetetlenség vitt el, mert az köztünk hosszú évtized alatt nem volt egyszer sem.

De ha nem anyagi motívum vitt el, még kevésbé hozott az vissza (mert magam proponáltam a kisebb tiszteletdíjat, amely régenten volt, nem reflektálván a nagyobbra, melyet az eltávozás idején ajánlottál), hanem visszahozott egyedül azon mérsékelt szabadelvû irány, melyet a lap vall. Kérlek is rá, hogy ezt az irányt tartsátok meg ezentúl is. Míg ez áll, én is veletek megyek.

Öreg íróasztalomról pedig sepertessétek le most már a féléves port, penészt és a póknak a hálóit, ki elég meggondolatlan volt átvenni tõlem a terrenumot, talán azon hitben, hogy soha vissza nem térek többé.

Ami volt, elmúlt. Minden a régiben van. Csak éppen hogy a pók lett egy csalódással gazda­gabb.

[Mikszáth Kálmán]