191.

MK - FÁBRY JÁNOSNAK

[Budapest, 1893. január 12.]

Kedves Bátyám!

Becses levelét, mely a legkedvesebb visszaemlékezésekbe ringat bele, megkaptam, de betegen õrzöm a szobát májbajomban, már hetek óta. Vártam a javulást (mert ezen szokott bajom néha gyorsan, néha hosszú hetek múlva múlik el), hogy jó választ adhassak kedves bátyámnak - s ezért késtem.

Ennyit arra nézve, hogy a tiszteletlenség vádja ne érhessen. -

Ami az ügy érdemét illeti, úgy látszik januárban már le nem mehetek, de annyira óhajtom a lemenetelt, illetõleg felmenetelt, hogy arról lemondani nem akarok. Nekem magamnak lesz az örömnapom, mikor bátyámat és Baksayt megláthatom még egyszer színrõl-színre. A várost, amellyel örök kontaktusban vagyok fantáziámban, emlékeimben, de soha azóta nem láttam.

A hangversenyt rendezõ bizottságot nem merem arra kérni, hogy miattam halassza el február közepére a hangversenyt, amikor már mehetek, itt úgy rendezvén minden dolgomat - de ha mégis azt tenné; vagy ami még a legjobb, megtartván a most tervezett hangversenyt, ha Februarius közepétõl Mártius közepéig is rendezne valamit, aminek keretébe az én felolvasásom beillenék, akkor egész határozottsággal állok kedves bátyám uraimék rendelkezésére - azzal az örömmel és készséggel sietve Batyiba, mintha hazamennék két öreg szülémet megnézni.

Kérem a rendezõ bizottság határozatát velem tudatni, valamint a terminust is annak idején.

Maradtam õszinte tisztelettel és igaz szeretettel Kedves bátyámnak

Budapest, 12. Jan. 893.

hû és hálás tanítványa

Mikszáth Kálmán

[Címzés:]

Tekintetes

Fábry János tanár úrnak tisztelettel

Rimaszombat