6.

MK - TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK

[Szklabonya, 1870. február 16. és 23. között]

Kedves Sanyi pajtás!

Kaptam a »Szent Földrõl« írt leveledet: nem is levél volt az, hanem recept, mely tökéletesen kigyógyított a kétségbeesésbõl, mert éppen aznap hallottam Ebecken, hogy már zicher a házasság »M« [ilka] és »Gy« [ula] közt.

Azt fölösleges mondanom, hogy nyomban írtam Gusztinak egy recepisses levelet, mely azonban késõn jutott Gyarmatra, mert az a marha [...] postás sohasem szól be, mikor Gyarmatra megy. (A nyüstyit! annak a huncut Gorovénak, majd meginterpellálom érte...)

Gusztitól még semmi választ sem kaptam elsõ levelemre, amit különben jó jelnek veszek: hátha maga jön.

Most azt megírtam, hogyha körülményei végképp nem engedik meg az idejövetelt, legalább levél útján tegyen rögtön határozott lépést.

Hanem barátom Sanyi, valamire mégis nem gondoltunk; ti. arra, hogy az az átkozott Guszti sem nem »báró«, sem nem »nemes ember«, sem nem »lutheránus«, tehát nincs rangja.

Mert ha Windisgrätz, jobboldali urambátyánk azt tartotta, hogy csak a bárón kezdõdik az ember, az öreg Kubányi szerint bizonyosan a lutheránuson »végzõdik« az. (Ami azontúl jön, az már nem számíttatik embernek.)

Eh bien! Ha másképp nem lehet, a Guszti ki fog térni. Vagy a gyermekeket átengedi cakumpak az egyedül üdvezítõ tót anyaszentegyháznak, azaz »unsere leutnak«. Egyébiránt bízzuk a csomó kioldását a sorsra.

Annyi azonban áll, hogy M[ilka] nem lesz a B[ende] Gyuláé; már ezt csak nem engedhetjük meg.

És vajon történhetik-e az meg »másképp«, amire mi azt határozzuk, hogy »így kell lenni«?...

Nem.

És bizonyára mondom neked, hogyha azt határoznók ma, miszerint megbuktatjuk a török birodalmat, holnap már Abdul Aziz szultán csibukja rosszabbul szelelne, mint szokott...

Nagy emberek vagyunk mi, Sanyi, csak az idõ, a tizenkilencedik század kicsi hozzánk......

Most pedig, miután élõszóval elmondom, miként mulattam múlt csütörtökön a tisztelendõ úrnál, pénteken Ebecken Mikolayéknál, vasárnap pedig Kürtösön (a két utóbbi helyen töké­letesen plûre estem), bezárom levelemet, azon kéréssel, hogy minél elõbb értesíts kalandos körutadról, s azon szent ígérettel, hogy találkozásunkkor iszunk egyet, a nyüstit!

Huncut a német!

Barátod

Están