209.

MK - JÓKAI MÓRNAK

[Budapest, 1897. március 6.]

Kedves Móric bácsi!

A budapesti újságírók egyesülete azon hiszemben, hogy kegyes léssz bennünket hangverse­nyünkön, mely már megvolt, személyes jelenléteddel megtisztelni, csekély hálája-képpen egy ezüst serleget akart ott átnyújtani.

A körülmények azonban, sajnos, ettõl megfosztottak bennünket, s most az a terv van az újságírók közt, hogy ezt a serleget »Jókai serlegnek« nevezik el, s minden március 15-én isznak belõle (ad kaptam Nemzeti Kaszinó) »Jókai és Jókaival kapcsolatosan a sajtószabadság emlékére«. Az elsõ ilyen ivás már most, nehány nap múlva lenne, de a beszédet hozzá én tartom.

Minthogy azonban a serleget Neked csináltattuk, a serleg a Tied, ez a terv csak úgy valósítható s úgy ér valamit, ha a serleget Te adod nekünk - mint a Te adományod lesz az értékes és megszentelt az utókor elõtt. Azért kérlek, kedves Móric bácsi, méltóztass nekem, ha helyesled a tervet, úgymint az egyesület elnökének tudtára adni határozatodat, ha pedig nem helyesled, méltóztass bizalommal megírni nekem, mint privát levelet, igénytelen tarokkpartnerednek.

Azon esetben, ha helyesled a tervet, méltóztass küldeni postafordultával egy körülbelül négy-öt szóból álló feliratot is, amit a kehelyre vésessünk a »Jókai serleg« szavak alá. Budapest, márc. 6. 897.

mélyen tisztelõ szolgád

Mikszáth Kálmán