223.

MK - TISZA ISTVÁNNAK

[- 1898. dec. -]

[Fejléc:] Országos Hírlap

Szerk. és kiadóhivatal VIII. József körút 65. sz.

[Idegen írással: ] Tisza István házelnökségének terve!

Kedves barátom!

Szeretném, hogy e soraimat elõbb kapjad, mintsem a miniszterelnökkel beszélsz. Tájékoztatni óhajtlak, ha már más nem tette volna azóta, hogy a helyzet megváltozott azóta. S amilyen nagyon lelkesedtem elnökségedért eleinte, most nagy szerencsétlenségednek találnám. Tudom, hogy ez az argumentum téged meg nem tántorít. De reménylem, megtántorít az, hogy elnökséged aligha lehetne az országra hasznos. Tömérdek emberrel beszéltem, ellenzékiekkel és pártunkbeliekkel. Az ellenzék fel van dühödve ennek a gondolatára is, hogy elnök légy, a végletekre készül, de ez nem volna baj, ha a párt tagjaiban nem volna félreismerhetetlenül érezhetõ az erkölcsi bátorság megingása a helyzettel szemben. Rémlátomások gyötrik a pártot, sötét elõérzetek, melyek hatalmasabban uralkodnak fölötte, mint a logika, vagy mint a tények.

A párt egyik fele nem akar a mostani idõben elnöknek, maga Széll Kálmán azt mondta, hogy ez éket verne a pártba. Vannak ellenségeid a pártban, akik éppen nem akarnak. Széll Kálmánról szólva (magunk közt maradjon ez a megjegyzésem) gyanús elõttem, hogy ezt az alkalmat fogja felhasználni a tõlünk való visszahúzódásra, melyre megvolna a kedve, ha úgy lehetne, hogy meglegyen két kedvenc nyalánksága: a fejedelmi kegy és a népszerûség. Meglásd, hogy te leszel az ürügy.

A Tisza-lex nem úgy fogadtatott a közvéleményben, mint gondoltuk. Remegés fogta el az idegesebb közvéleményt, az idegeset, tehát a felszínen levõt, s ennélfogva a döntõt az ex lex-re. Okosságot hiába, mi nem önthetünk a népbe. Az ítélet ehelyütt ellenünk kezd dõlni. Csak a Korona van már mellettünk. S a Koronától inkább csak sejtelemszerûen, <néme..> az osztrák eseményektõl, illetve az osztrák események végkifejlésétõl varrva hímet, pártunk félni kezd. Egyetlen támogatónk, akitõl fázunk! Ez a helyzet.

S most jön elõtérbe az elnökséged, ezen Tisza-lex után és az ellenzék törekvése, az obstrukció célja igazi valóságában kezd kidomborodni, leveti álarcát, vagy csak új jelszót vesz fel - ezen nem vitatkozom - de az tény, hogy most már a Bánffy feje csak mellékes dolog, hanem a Tisza hatalom végleges megtörése a riadó harci kiáltás.

Ha <másképp> kedvezne az idõ ez összemérkõzésnek, azt mondanám, ám vegyük fel a harcot. - De biztos e percben a leveretés, olyan végtelen szervezetlenül alakultak a viszonyok, mióta elmentél. Ez az elnökség lehetetlen. Tudom, meg vagy gyõzõdve, hogy el sem juthatsz az elnöklés tényéig. Kérve kérlek, ne fogadd el, ha teheted. Õrültség az! Szerencsétlennek érzem magam, ha csak egy percig arra gondolok, hogy én is biztattalak rá. Atyád lelkileg össze van törve. Az atya lelke magasabb valami minden értelemnél és minden kombinációnál. Õ érzi, hogy ez rád veszélyt hozna.

De érezzük mi is, a barátaid; a dzsentri-szoba embereinek is körülbelül mindnek az a véleménye, ami az enyém, hogy ne fogadd el. Az országnak csak árt a dolog, sõt végzetes lehet az országra, rád bizonyosan az lesz. Elnökségedet nem is óhajtja más, csak Pulszky Guszti és néhány nagy optimista és néhány nagy harckedvelõ, de ezeket ujjainkon meg lehet számlálni.

Tudom a kérdés nehézségeit, számoltam egyéni karaktereddel is: tudom hogy te magad ajánlkoztál. Bánffy tehát azt mondhatja: »Én az úr ígéretében bízva kezdtem meg a harcot Szilágyi ellen. Most tessék helytállni.« Azt is tudom, hogy Bánffy makacsul ragaszkodik a te elnökségedhez (bár nem értem, miért). Mindent tudok, hiszem, hogy nehéz nemet mondani, de legalább arra kérlek, kérj Bánffytól gondolkodási idõt, míg magadat tájékozhatod. Ne hallgass ránk, nem bánom, megengedem, hogy te jobban ítéled meg a viszonyokat, mint mi, de legalább ítéld meg elõbb - azután határozz.

Ha másképp lehetetlen kitérned ígéreted <elõtt> elõl, míg Bánffy akarja, viszont lehetetlen azt most <elfogadnod> be tartanod, mert nem bírod az egész párt bizalmát, követeld legalább azt, erre támaszkodva, hogy egy más jelöltet is állítson fel melletted a párt (én Gajárit vagy Perczelt tartanám legjobbnak) - mi meg fogunk téged buktatni, mert Magyarország szegény arra, hogy téged, az egyedülit a következõ generációból, odadobjon minden haszon nélkül... [...]

Bocsásd meg, hogy a dolgaidba avatkozom, és hogy teljesen leplezetlenül szóltam, nem hagyva ki a kellemetlen megfigyeléseimet sem. Nem érzelgés ez, vagy valami különös affektáció, hogy valami mentõ szerepet eljátsszak, nincs énbennem semmi a komédiásból - még olyan dologba se szeretek avatkozni, amibe kellene, nemhogy abba avatkoznám, ami nem az én dolgom. De egy végzetes szituációban vagyunk, és a te dolgod most a mindnyájunk dolga.

Dixi et salvavi stb [animam meam]

Vasárnap este

igaz barátod

Mikszáth Kálmán