261.

MK - GAJÁRI ÖDÖNNEK

[Budapest, 1904. április 1.]

(Kölcsönös termés)

Kedves Barátom!

Abban állapodtunk meg, hegy húsvétra kölcsönösen kicseréljük a terményeinket. Én át is vettem köszönettel a bort, mely keceli szõlõdben termett, az isten áldja meg azokat a becsü­letes filoxerákat, akik elég ildomosak voltak téged kikerülni. Írod, hogy most már rajtam a sor, vagyis hogy küldjek valamit, ami az én íróasztalomon termett.

Hát küldök. Mesét küldök. Az Újság Gyermek-mellékletére. Nem én írtam, de az én író­aszta­lomon termett, mert a sógorném írta ittlétekor az én íróasztalomon. Ha én írtam volna, nem dicsérhetném. Miután pedig õ írta, nem szidhatom. Hanem azt az egyet megjegyzem, hogy porontyaim igen jól mulattak rajta és úgy hallgatták, de úgy hallgatták tátott szájjal és nyitott merev szemecskékkel, hogy a pilláik se mozdultak.

Az én sógorném, Kornélia néni nem egyébért írja történeteit - csak õnekik. Este mesélni kell: napközben kénytelen kigondolni s leírni a történeteit, s minden meséjéért kap a gyerekektõl három-három csókot; ha nagyon jó a mese, hat csókot.

Hát annyit mondhatok neked jó lélekkel, hogy az itt küldött »Hattyú vitéz és a fekete kutya« hat csókkal jutalmazott mû.

Nyilván sok dolgot közöltél már régi szerkesztõi pályád alatt (kivált a Nemzetben), ami százezer embernek volt írva, de csak egynek-kettõnek kellett; próbálj most egy olyat közölni, ami csak két kis kölyöknek volt írva, hátha ez fog tetszeni százaknak és százaknak.

Kelt Bpest, április elsején 1904.

Tisztelõ munkatársad

M. K.