263.

MK - THURÓCZY VILMOSNAK

[Budapest, 1904. június 29.]

Igen tisztelt barátom!

A vadkecske megérkezett és bõre immár utolsó állomáshelyére, a szûcshöz is elvitetett, porhüvelyébõl ellenben nagy lakomát csaptunk, tiszta szívbõl koccintva Nyitra vármegye fõispánjának egészségére. Mondhatom, hogy a gerince vetekedik az õz gerincével. Az Újságban úgyis olvashattad, hogy nagy Hechsenschussom van, ami magyarázza némileg, hogy eddig nem köszöntem meg kedves megemlékezésedet, mert a Hechsenschussnak volt annyi esze, hogy éppen úgy jön, miszerint abban az attitüdben nem tudtam ülni, amely helyzetben írni szokás. Hogy a nyitrai kecske miért kétszerte kedves énelõttem, azt még elõtted nem fejtettem ki. Nevezetesen egy efféle mouflon [mufflon] van benne a Mikszáth-család címerében, s ez izgat engem. A saját állatomnak tekintem. Amellett pedig jólesik elgondolnom, hogy én éppen megfordítva járjak el, mint a többi nemesember. A többi nemes embert rendesen a címerében lévõ állatjai (a griffek, oroszlánok, medvék, sasok, gémek) eszik meg, míg én egész kényel­mesen õt eszem meg, minden rangkórság nélkül, jó étvággyal.

A méltóságos asszonynak kezeit csókolva, maradtam az ex-lex dacára

Budapest, jún. 29. 1904.

tisztelõ híved:

Mikszáth Kálmán