276.

LE FEVRE DEZSÕ - »AZ ÚJSÁG« SZERKESZTÕSÉGÉBE MK-NAK

[Eger, 1905. november 19.]

»Az Újság« tekintetes Szerkesztõségének!

Budapest

Baráti részrõl történt figyelmeztetés folytán ma olvastam »Az Újság« folyó hó 15-ikén megjelent számának »Záptojások az alkotmányban« címû tárcáját.

Minthogy Egerben az én családomon kívül más hasonnevû család nincs, s abban az idõben, amelyrõl a kérdéses tárca szól, Egerben más hasonnevû egyén, mint az én drága emlékû Atyám, aki a múlt év nyarán halt meg, nem lakott, így nagyon természetes, hogy a tárcában szereplõ »Lefébre« nevû úri ember alatt - bár a névkiírás az általunk használttól különbözik -, más mint az én boldogult atyám, nem érthetõ.

Számolok tehát azzal a ténnyel, hogy ez a lekicsinyelõ és lebecsmérlõ cikk az én atyámra vonatkozik.

Hogy a tárcában leírt végrehajtás, mely különben is nem valamely közjogi vagy politikai ter­mészetû, hanem tisztán magánügyre vonatkozik, megtörtént-e, arról nekem tudomásom nincs, én errõl sem a családi körben, sem azonkívül soha semmit sem hallottam. Magát a végrehajtási ténykedést, mint egy magánjogi jellegû ügyre tartozó hivatalos eljárást lényegtelennek is tartom, akár megtörtént, akár nem, s akár volt abban hivatalos része az én atyámnak, akár nem.

Hogy azonban atyám a tárcában leírt módon el nem járt és el nem járhatott, arra garancia az õ egyénisége.

Mindaz, ami a tárcában az én boldogult atyám viszonyaira, egyéniségére, viselkedésére, de sõt külsejére is foglaltatik, szemenszedett valótlanság, hitvány rágalom.

Atyám nagy családját említi a cikk, holott abban az idõben, melyrõl a tárca szól, egyetlen élõ gyermekük volt. És kérdezem, honnan vette a cikkíró bátorságát az én nemes szívû, nyílt, szerény és mindenkinek tiszteletét bíró atyámra oly jellembeli tulajdonságokat ruházni reá, amelyek tiszta emlékét lealacsonyítani volnának képesek. Nem átallja külsõ kinézésében is rosszakaratúlag feltüntetni, holott külsõ megjelenésének is elõkelõen ízléses volta közismeretes volt.

Vajon van-e tudomása a cikk írójának arról, hogy 1848-ban atyám az elsõk közt jelent meg a harctéren és hogy mint honvédhadnagy hazájáért végigküzdötte az egész szabadságharcot, a küzdõk sorában levén Budavár bevételénél is? Nem tudja-e a cikk írója, hogy évek hosszú során át Eger városa egyhangúlag választotta meg mindig rendõrkapitányává, majd pedig tanácsossá és helyettes polgármesterré.

Feltehetõ-e, hogy a tárcában leírtak és ott adott jellemzés esetén a hazafiságáról nevezetes Eger városa õt évek hosszú során át elsõ tisztviselõi közé választotta volna.

Megáll az eszem, hogy egy tisztességben befejezett élet emlékét mi okból és mily céllal kellett a cikk írójának ily illetéktelen és igazságtalan módon megtámadni, és hogy miféle toll lehet az, amely arra a szerepre vállalkozik, hogy egy becsületes ember emlékét megtépi, családjának lelki nyugalmát pedig nyomorult módon felzaklatja.

Nem-e arra kell gondolnom, hogy valamely ellenem irányzott alávaló bosszú mûve volt ez a cikk, mely engemet a még csak nemrégiben elhalt atyám drága emlékéhez fûzõdõ kegyeletes érzésemben akart megsebezni.

Azt a netáni forrást, ahonnan a cikkíró hamis adatait esetleg merítette, hitvány rágalmazónak, magának a cikk írójának bûnös könnyelmûségét pedig, mellyel egy életének 80-ik évében közbecsülésben meghalt aggastyán tiszta emlékét megsértette és nekem, az õ egyetlen élõ gyermekének kínos lelki fájdalmat okozott, - alávaló lelkiismeretlenségnek, gonosztettnek kell bélyegeznem.

Kérem a tekintetes szerkesztõséget, hogy e levelemet lapjában - melynek illetõ példányát is kérem -, továbbá a cikk elõttem ismeretlen írójával, s általa netáni forrásával is egész terjedelmében közölni szíveskedjék.

Egerben, 1905. november 19-ikén.

Dr. le Fevre Dezsõ

kir. törvényszéki bíró