280.

BRÓDY SÁNDOR - MK-NAK

[Kreisbach, 1905. december 27.]

[Levéltöredék]

...beszélt, azokat nagyobbrészt el is felejtette. Az újat, amit éppen írt, mindig a legtöbbre tartotta. Ennek már néha - szóval - egy kis reklámot is csinált gyermekies, ártatlan ravasz­sággal. Dicsekvés volt benne, de ezek mind kicsiny dolgokra vonatkoztak. A nagy dologban - hogy agyonkínozzam a hasonlatomat - az arató vágta a rendet, boldogan, nyugodtan büszkeség nélkül. Igazában sem mérlegelni, sem éreztetni nem tudta, hogy kicsoda. Nemcsak egyéb okokból, de ezért is nem vették komolyan. Le is taksálták. (Képviselõ úr haraggal beszélt ilyen esetekrõl nekem is.) Az ünnepies alázatossága azonban nem függött össze szerénységével. Ez modor volt, és ez más téma. Ami erre a kérdésre vonatkozik, nagyon sok részlet, nem akarom fárasztani azzal, hogy egyre vagy másra felhívom a figyelmét. De úgy vélem, a fontos és új módra beállított momentumot; milyen mértékben élvezte Jókai a dicsõséget? - nem szabad a zsák és szeg kedves és kellemes hasonlatával elintézni. E ponton kincsesbánya nyílik az ön számára, csak kopogtassa meg tollával a terrenumot.

Sokat beszél az ember, ha a nap rövid. Isten áldja meg kedves képviselõ úr. Csókolom a felesége kezét és tiszteltetem a két fiút. (Az a nehány dolog, amire) Még kiváncsi lettem volna - egyebek közt - mi lesz vajon belõlük? Köszönöm »A sárga ház lakói«-t.