281.

MK - ENYEDI LUKÁCSNÉNAK

[Budapest, 1905. december 30.]

Tisztelt Méltóságos Asszony!

Megörültem kedves levelének. Sajnálom, hogy már olvasta a »Vén gazember«-t, de nem tudok már annyira udvarias lenni, hogy rögtön leülve egy másikat írjak a számára. Mert a vén diófa kedvetlenül s ritkán hozza már a maga gyümölcseit.

Köszönöm a Jókai elsõ kötetében írt jegyzeteit. Több hasznukat vettem, mint a tudósokénak. Míg az övéiknek makacsul ellenszegültem ahol lehetett, a Magáénak vakon engedelmes­ked­tem. Olyan vakon, ahogy egy író csak a Múzsájának engedelmeskedik.

Új adatok kerülvén napfényre, egy álló hétig dolgoztam éjjel-nappal, míg végre nyélbe ütöttem az elsõ kötetet, mely nem is hasonlít most már ahhoz, amelyet átnézni szíves volt.

Kedden csakugyan készültem, de egész héten náthám volt, fejfájással - otthon maradtam, <hát és> nem mertem mozdulni, vártam az influenzát. De biz az nem jött, bár õ meg nekem volt bejelentve.

Sajnálom az »új ételt« és el nem bírom gondolni, mi lehetett. Magam is belátom, hogy ez nem maradhat annyiban. Egy ilyen titokkal nem szeretek az új esztendõbe belemenni, de már kénytelen vagyok.

Ám az elsõ négy nap valamelyikét okvetlenül felhasználom, hogy élõszóval megbeszélhessük, mi történjék. Lukácsot is már régen láttam.

Addig is s kívánok Mindkettõjüknek tiszta szívembõl sok kedves és derült napot az új évben, rnelyekbõl nekem is adhassanak feledhetetlen órákat, ha nem is kölcsön, de ajándékba.

Kezeit csókolva maradtam tisztelettel

Budapest dec. 30. 1905.

hû szolgája

Mikszáth Kálmán

[Kihúzott utóirat:] <Hogy a múltkedden betegeskedésem dacára is nem mentem el, annak oka...>

[Címzés:]

Méltóságos

Enyedy Lukácsné úrhölgynek,

Budapest

Buda: Ostrom utca 3.