287.

ÖZV. PETI JÓZSEFNÉ VÁLI MARI - MK-NAK

[Lőrinte, 1906. augusztus 23.]

Kiválóan tisztelt Nagyságos Uram!

Habozva fogtam tollat e sorok megírására, mivel a múlt év végén Nagyságodhoz ajánlva küldött (késõbb meg is reclamált) levelemre egy sor választ sem kapva, tartanom kell tõle: nem alkalmatlankodom-e? midõn ismét igénybe veszem pár percre drága idejét.

Azonban Nagyságod Jókai Mórról írt becses mûvének - a t. kiadó cég által hozzám is megküldött - kézirat helyettesítõ példányába vezetett megjegyzéseimet illõbbnek tartom csupán a kiválóan tisztelt szerzõ szemei elé bocsátani, semmint bárki mással közölni azokat.

Nem mulaszthatom el egyszersmind: hálám és köszönetem kifejezését, a nagy becsû mûnek Mikszáth szívével és Jókait megértõ szellemével írt részeiért; melyek közül ugyancsak kiválik a Salamon F. Kemény Zs. Vadnay K. Csengeri A.: Gyulai Pál irigységtõl és bosszúvágytól sugalmazott ítéleteinek hatása folytán létrejött néhány részlet; valamint az a ráfogás, mit III. Róza szegény jó Móricz bátyám »hiúságáról« akar a világgal elhitetni.

Az »Ali kezei« hosszúságáról feljegyzett események árnya pedig nem arra esik, Kit az uralkodó úgy akart gondatlanul költekezõ (sõt pazarló) családja által rá nehezülõ - anyagi bajaitól megszabadítani, hogy senki se tudjon a dologról... hanem arra, ki Jókainak e féltve õrzött titkát az életrajzíró rendelkezésére bocsátotta...

De: nem folytatom tovább! hanem köszönetemnek ismételt nyilvánításával maradok Nagyságodnak

Lõrinte, VIII/23. 1906.

kiválóan tisztelõ híve

özv. Petiné sz. Váli Mari