295.

MK - HELLER JÓZSEFNEK

[Budapest, 1907. január 15.]

Igen tisztelt Uram!

Nagyon örültem, hogy magyarul írt - éspedig olyan jól és helyesen, hogy akár magyar író is lehetne.

Az ügy érdemére térve, igaz, hogy Horszt úr írt nekem dazumal levelet, hogy milyen föltételek alatt adnám oda a »Szelistyei asszonyokat«.

Én akkor mondtam az írnokomnak, hogy feleljen neki, s írja meg, hogy vagy úgy adom oda, hogy most mindjárt fizessen 600 Koronát, vagy úgy, hogy most ne fizessen, hanem a szokásos percentekben osztozzunk a szokásos módon (ti. zeneszerzõnek a szerzõi jövedelem fele, a fennmaradó felében a szövegíró és a forrásmunka írója osztozik).

Erre a levelemre azonban Horszt úr nem válaszolt. Az egyezség tehát nem jött létre, s én a Horszt úr nálam tett lépéseit már el is feledtem, midõn az ön kedves kártyáját kaptam az új évben.

Azon hitben és tudatban, hogy a »Szelistyei asszonyok« kihasználási jogát bár talán ötvenen is kérték a külföldrõl, senki se kapta meg tõlem, éppen abban az idõtájban egy opera számára engedtem át.

Így áll tehát most az ügy.

Az ön becses levelét véve, s az abban foglaltakat mérlegelve úgy látom, köztünk semmiféle konfliktus nem lesz. Az opera semmiesetre se fog ártani az operettnek, sõt talán egyik a másikat elõsegíti. Annyit már most is mondhatok, hogy az itteni színházak nálam már érdeklõdéssel tudakozódtak, mennyire van az önök operettje?

Hogy azonban rendes megállapodás legyen, ehhez az szükséges, hogy Horszt úr megírja nekem, miszerint föltételeimet a percentekre nézve elfogadja - mert a 600 koronát én csak az esetre fogadtam volna el, ha õ azt azonnal fizeti. Ezt én arra gondoltam ki, és ezentúl alkalmazni is fogom, hogy a próbálkozók elõzetesen fizessék meg azt, akár csinálják meg az operettet, akár nem, hogy néha évekig fenn ne tartsanak. Elkérik tõlem az engedélyt, nem fizetnek semmit, nem csinálják meg a munkát soha - de én nem adhatom oda másnak, mert az írásom a kezükben van. Azért gondoltam, hogy ha fizetnek, akkor jobban meggondolják a dolgot, és legalább meg is csinálják. A 600 Koronás ajánlat tehát csak arra az esetre szólt, ha mindjárt küldi.

Legyen tehát szíves, tisztelt úr, alkalmilag beszélni Horszt úrral, s engem egy közösen aláírt levélben értesíteni.

Ami a bécsi opera megcsinálásának hírét illeti, hát Viktor Leon úr rosszul tudja a törvényt. Én magam is törvényhozó lévén ösmerem azt, de mielõtt az operát elõ nem adnák, minthogy diszkréció alatt vettem a hírt, nem veszek a dologról tudomást.

De már sokáig is untattam önt. Fogadja ön és kedves neje õnagysága ismeretlenül is szívélyes üdvözletemet, s kérem, értesítsenek adandó alkalmakkor a »Weiberdorf« sorsáról, s egyes fázisairól, hogy segítségükre lehessek a pesti színházaknál.

Budapest jan. 15. 1907.

Õszinte tisztelõje

Mikszáth Kálmán