303.

MK - PÁKH KÁROLYNAK

[Horpács, 1907. szeptember 6.]

Igen tisztelt tanár úr!

Kedves bátyám Uram!

Köszönöm, hogy a Jókai-féle leveleket elküldte. Elég érdekesek azok, hogy a nagy gyûjteménybe helyet foglaljanak, világot derítve Jókainak a Pákh Alberttel való viszonyának bensõségére. De egyébként is jellemzõk, úgy a korra, mint Jókaira, ki még akkor »zöld«, amint sületlen, erõltetett viccelõdései hagyják sejtetni.

Nem akartam azonban, hogy e levelek az ide-oda küldözgetés révén elkallódjanak valahol, tehát lemásoltattam õket s elküldtem a Révai testvéreknek, megemlítve, hogy kinek a gyûjteményébõl valók.

Ami szíves felvilágosítását illeti a Szinnyey[!]-féle adatra nézve, mely »Jókai« c. munkámban van, sajnos az ilyen tévedéseknek az életrajzíró ki van téve. Az emberek emlékezete gyarló. Valószínû, hogy mástól hallotta Szinnyey [!] azt a bizonyos epizódot, mely körülbelül igaz lehet, mert én is hallottam mástól is (Beöthy Zsolttól). Lehet azonban, hogy Pákh Alberttõl hallotta, de nem mint személyes élményét, hanem csak mint értesülését.

Igaza van, ezt már csak egy második kiadásban lehet kijavítani. De vajon lesz-e második kiadás is? És megérem-e még én azt?

Óhajtom azonban, hogy megérjem, és hogy kedves urambátyám is megérje és még az ötödik kiadásban is figyelmeztessen valami hibára, amit aztán a hatodikban javítsunk ki.

Maradtam õszintén köszönve kegyes érdeklõdését, már ismeretlenül is már [!] régóta

Horpács (Nógrádmegye)

õszinte tisztelõje:

Mikszáth Kálmán

1907. szept 6.

Az eredeti leveleket ide mellékelve küldöm.