307.

SZABÓ ENDRE - MK-NAK

[Rákosliget, 1908. I. 8.]

Kedves Kálmán!

Itt küldök neked vissza egy levelet, amelytõl semmiképpen sem bírunk megszabadulni. Ezelõtt pár nappal jött ide, s a feleségem, mert nem nézte meg pontosan a címet, felbontotta. Persze: nagyon megörült volna a Mikszáth Kálmán levelének, de akkor látta, hogy nem neki szól, mikor elolvasta. Persze, rögtön leragasztotta és vissza címezte neked. Hát ma megint meg­érkezett, mégpedig - amint látom: a feleséged õnagysága által címzett borítékban, s most már azzal a resolutus lakásmegjelöléssel, hogy Rákosliget. Persze a posta megint a feleségemnek kézbesítette s õ már élt a gyanúperrel, hogy ez megint a múltkori levél. Hát csakugyan! Most már nem tudtunk egyebet tenni, mint hogy még egy borítékba téve megküldöm neked.

Ha spiritista volnék, azt hinném, hogy valami spirit incselkedik velem, mert éppen a múlt héten mondogattam a feleségemnek, hogy egyszer már meg kellene téged látogatnom, hiszen olyan régen nem láttalak. Sõt tegnap fel is készültem, bementem, de a vonat úgy elkésett velem, hogy körülbelül 1 óra tájban érkeztem be; akkor már nem mehettem hozzád, mert attól tartottam, hogy éppen ebéd idején háborgatnálak. Ha nem sajnálnál egy levelezõlapot, amelyben egy bizonyos órát megjelölnél, nagy örömmel mennék be egyszer hozzád. Szeretnék veled még legalább egyszer beszélni, mert hogy sokat találkozhassunk még, azt én - különösen az én elbújt életemmel - már nem igen reménylem. Már afféle »Hátrahagyott« mûveken dolgozom: egy nagy verses regényen, pihenõül meg a mi generációnk anekdotáit szedem össze. Sok mindent jegyeztem fel már terólad is, úgyhogy a legtöbbet Jókairól, terólad és Vajda Jancsiról fogok publikálni. Érdekes könyv lesz. Már vagy tíz ívre való készen is van.

No, de ez téged nem igen érdekel.

Kívánok neked minden jót. A feleséged kezét csókoltatom.

Igaz jóbarátod

Szabó Endre

községi bíró