310.

ÚJLAKY VILMA - MK-NAK

[Miskolc, 1908. január 11.]

Nagyságos Uram!

Egy kedves kötelességet jövök teljesíteni, melyhez már hetek óta készülök, csupán azért, mert éreztem, hogy nehezen tudok formát és szavakat találni azon mély és igaz hálás köszönetem kifejezésére, mellyel Nagyságodnak tartozom.

Az én nagyszívû pártfogóm, Nagys. Patay Gyuláné úrasszonytól tudom, hogy Nagyságod mily hathatós támogatója volt a »Magyar Írók Segélyegylete« által részemre már folyósított évi segélyezés megszavazásának. E nagylelkû nemes elhatározásért fogadja Nagyságod legmélyebb köszönetem gyönge nyilvánítását. Nagy nevét áldólag fogom hálás lelkemben megõrizni, csodás alkotásaiban ezután még mélyebb gyönyörûséggel fogok elmerülni, mert boldoggá és büszkévé tesz azon tudat, hogy korunk szellemóriásához - Nagyságodhoz - a lelki közösség azon szála fûz, hogy velem jót, igen nagy jót cselekedett.

Igen szerény, gyönge, de régi napszámosa vagyok az irodalomnak. S talán mivel a föld feletti Alkotó lényének egyetlen kis parányát oltotta lelkembe - azért volt az én földi sorsom oly kivételes szomorú, súlyos kereszthordozásokkal teljes. S most, amikor napom már az alkony felé hajlik, amikor küzdelmeim, harcaim gyönge erõmet meghaladták - Nagyságod nemcsak segítõ kezét nyújtotta felém, hanem azokkal, akik szintén segítségemre jöttek, életem alkonyát bearanyozta - s új hajnal fényével vonta be.

Mindezért áldást kér Nagyságod nemes életére.

Miskolc, 1908. I. 11.

leghálásabb igaz tisztelõje

Újlaky Vilma