315.

MK - ÖZV. ENYEDI LUKÁCSNÉNAK

[Postabélyeg kelte:] Horpács, 1908. máj. 8.

Igen tisztelt Méltóságos Asszony!

Igen köszönöm szíves sorait, melyek Horpácson találtak bennünket. László kivételével mind itt vagyunk, de rossz idõnk van. (A szél bömböl és rázza a fákat, süvít a kéményekben már harmadnapja) s holnap, szombaton már hazamegyünk.

E gyorsan fölülkerekedett hazameneteli vágynak nagy tápláléka van, úgy hiszem, abban a körülményben is a rossz idõn kívül, hogy kedves levélkéjében megígérte, hogy fölkeres bennünket.

Feleségem azt mondja, hogy most már, mióta új inasa van, már arra is megedzõdött a bátorsága, hogy vacsorán is elmaradhat idegen városban (mert a budaiaknak Pest mindig idegen város volt). Távol legyen tõlem, vagyis tõlünk, hogy szokásain rést akarjunk törni, de ha lehet, hatványozná az örömünket, ha vacsorára lenne szerencsénk, a Méltóságos Asszony által kijelölt bármelyik napon, a jövõ héten. Nem a vacsora van itt szóban, hanem a hosszabb idõ, amit velünk tölthet.

Ilonka tiszteletét küldi, mi pedig a fiúval kézcsókunkat jelentjük.

õsrégi tisztelõje

Mikszáth Kálmán

[Címzés:]

Méltóságos

özv. Enyedi Lukácsné úraszonynak,

Budapest

Buda, Ostrom u. 3.