329.

[OSSZÁTHY] RÓSA JÁNOS - MK-NAK

[Budapest, 1909.]

Nagyságos Képviselõ Úr!

A nagy emberek lélektana arra tanít, hogy a Genius kiválasztottjai, a lángelmék rendszerint jó szívvel is bírnak, s talán az egy verulami bölcs az, aki kivételt képez, de az is csak azért, hogy a regulát megerõsítse.

Ez a tudat ad nekem bátorságot ahhoz, hogy - bár idegen - (de hiszen a fennkölt szellemek, akik ismerik a buddhizmus tat twam asi-ját, ezt a szót nem ismerik), Nagyságodhoz nem is egy, hanem két kérést merészkedjem elõterjeszteni.

Én ui. egy lélektani munkán dolgozom, amelyben példákkal akarom illusztrálni, hogy a gyer­mek szívét és jellemét az apától, agyát és eszét anyjától örökli. Erre nézve óhajtanék tehát Nagyságod édes szülõ anyjára vonatkozólag Nagyságod szívességébõl néhány adat birtokába jutni.

Ez az egyik - a kisebbik kérésem; a másik, a nagyobbik az, hogy egy másik mûvemhez kegyeskedjék egy kis praefaciumot írni.

Én 70 éves vénember vagyok (63-ban Langiewicz tbk. hadsegéde voltam). Kemény Zsigó idejében a régi, becsületes P. Napló munkatársa, aki évtizedekig hallgatván, úgy kijöttem a divatból, hogy hírneves író segítsége nélkül kiadót nem kaphatok.

Magától értetõdik, hogy ezt nem ab invisis kérem. Nem is valami fércmunkához; hanem talpraesett humoros reminiscenciákhoz, régi emberekrõl. Ha az utólérhetetlenül fenséges humor világhírû mestere ajánl, nyert ügyem van. S én erõsen hiszem, hogy ezt meg nem tagadja tõlem, ha azt is megmondom, hogy (mint az egyszeri örmény szokta volt mondani) öt gyermek neveletlen apja vagyok s havi 41 fr. 68 kr. pensióból tengõdöm.

Méltóztassék parancsolni velem, hogy az emlékekbõl felolvashassak.

I. Bán utca. 8.

Hódoló tisztelettel

Rósa János (Osszáthy)