340.

MK - CSIKY KÁLMÁNNÉNAK

[Budapest, 1909. március 24.]

Méltóságos Asszonyom,

Kedves Komámasszony

Sohasem voltam vigasztalhatlanabb, mint ma, hogy nem mehetek el estére. Láttam, mennyire súlyt helyez az én jelenlétemre, hogy a vendégeit is velem tanácskozva, az én lelki hajlamaim szerint válogatta össze, képzelem tehát, milyen bosszúságot okozok e sorokkal. De hát ki tehet róla? Magasabb hatalmak szóltak bele - mégpedig az én gégémen keresztül. Légcsõ hurutom van, 39 fokos lázzal; egész éjjel be nem hunytam a szemeimet a szakadatlan köhögéstõl.

Annyira beleéltem már magamat kedves körükbe, hogy most úgy tûnik fel nekem, mintha valami nagy életcél omlott volna össze váratlanul. Pedig voltaképpen csak olyasmi történt, ami nem csoda, hogy: az öreg ember már nem ember.

Kezeit csókolva maradtam

tisztelõ komája és szolgája

Bpest, márcz. 24. 1909

Mikszáth Kálmán

[Címzés:]

Méltóságos

Csiky Kálmánné úrasszonynak,

Bpest.

Üllõi út