341.

SIMON RÓZIKA - MK-NAK

[Kelt Nagy Kanizsa, 1909. Március 31.]

Nagyon tisztelt Mikszát úr, sok szépett olvastam már én az ön tollából: lélek emelõtt, ugymint mulattatótt, az író egyéniségétt jellemét megismerjük munkájjáról, mert lelki világát tárja fel elõttünk, tehát ennél fogva nekem is van szerencsém uraságodatt ismerni, mivel tudtam, hogy nemes szívû. Azért bátorkodtam önhöz intézni levelemett. Én egy kisiparos leánynya vagyok. Simon Rózsikának hívnak. Nehányszor írtam már versekett Rózsa Kálmán kiadóhoz, de fájlalom, egy sor írással sem tudatta, hogy megkapta, és hogy jó-e vagy roszsz-e. Pedig én aszt hittem, meg is fog majd dícsérni érte. Persze hogy nagyon nehezemre esett ez a lenézés, de ön legyen szíves meg írni, hogy meg kapta soraimatt, ön nem lesz el zárkózott a poétához. Nekem, éppen mint más írónak is, a sajjátt verseim kedvessek. Ez egy, amit itt küldök, nem a legjobbak közül való, pedig én olvastam már ennél roszabb verseket is, ezzel zárom soraimatt.

Maradok mél tisztelettel cz: Simon Rózika Deák tér, harmadik szám

Nagykanizsán