346.

MK - BENCZÚR GYULÁNAK

[Budapest, 1909. április 19.]

Méltóságos uram

Igen tisztelt Barátom!

Tegnap este érkeztem haza Délrõl, hol magyar lapokat nem láttam. Itthon széltében hallom, hogy a lefolyt utóbbi napok valóságos Benczúr-lázban és ünneplésben teltek el. Mivelhogy a lázaknak erre a nemére magam is inklinálok, engedd meg, hogy valaki olyan is gratuláljon, aki még a képedet nem látta. Nem a képhez gratulálok én, hanem a dicsõség verõfényének ahhoz a teljességéhez, mellyel nemzeted eláraszt. Adjon az Isten Neked ezentúl is munkakedvet, s ezzel, azt hiszem, megadott mindent, ami Neked kell.

A képeket a feleségem látta, s azzal fogadott »No Benczúr levágta Munkácsyt«. Ez persze csak olyan asszonyos beszéd. A nagyok nem vágják le egymást, csak egymás mellett röpülnek mint a sasok. Itt már senki se találgatja, melyik a nagyobb. Mert szokszor az látszik kisebbnek, amelyik magasabban van és megfordítva.

Ma még nagyon fáradt és törõdött vagyok, de holnap már én is megnézem a képet, s abban a Benczúr-lázban leszek, mely az összes epidemikus betegségek között a legnemesebb.

Bpest, ápril. 19. 1909.

Õszinte tisztelõd és bámulód

Mikszáth Kálmán