10.

MK - TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK

[Szklabonya, 1870. tavasz elején]

Kedves barátom!

Esküszöm a sárga nyakkendõmre - hogy soha se kurizálok senkinek, sohasem teszek vizitet senkinél.

A sors a Bende Gyula bõrébe bújt és olyan »giri gárét« osztogat, hogy mindég odavesz a »visim«.

Tegnap hat órakor elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Polgárfinál Petõfi Julcsát, és íme mi nem történik... midõn hazamentem, apám elbeszélte, hogy a Julcsa ma délután körülbelül négy óra táján ment haza Bodonyba, s Szklabonyán, illetõleg nálunk megállt meg akarván Mari testvérem sírját látni.......

Ebbõl az a tanúság, hogy »most már« minek mennénk Kis-kürtösre?

Bizony csak ménkõ pechvogelek vagyunk mi.

Ha ma elhatározzuk, hogy Gyarmatra megyünk, az éjjel zicher elviszi a nagy hidat az Ipoly vize... s mához egy hétig bizonyosan Gyõrt is elsüllyeszti a föld színérõl valami »non putarem« elemi csapás.

Hanem ez azért bennünket nem confundál.

Egyébiránt, kedves Sanyikám! elvárlak délután hozzánk, neked sem fog ártani egy kis séta - aztán megint egész házatok ajtajáig, illetõleg ablakáig kísérlek.

De eljöjj, mert másképp nem megyek Gyarmatra...

Van ám nekem sok dióm, meg mogyoróm... neked is adok belõle.

Aztán kalácsom is van... Friss Borsszem Jankóm, amin vannak gyönyörû képek... régi magyar kártyám, amin ki vannak festve ékes ábrázatú alsók és felsõk...

Azért számoltam össze mind a jókat, mert attól félek, hogy nem jössz el blindre.

Hanem én akkor aztán látva sem megyek veled Gyarmatra, s a világ nem fogja látni, hogy a mi »nadrágunk« egyforma.

Eljöjj, mert különben én »nadrágollak« el.

Huncut a német!

Kulacsos pajtásod

Patay Están

[Címzés:] Tekintetes Tersztyánszky Mihály úrnak,

Ebecken