350.

HORANSZKY LAJOS - MK-NAK

[Budapest, 1909. máj. 4.]

[Fejléc:] Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság Igazgatósága

Kedves Kálmán Bátyám!

Parancsodhoz képest eljártam ma a Múzeumban, s az akkori hírlapközleményekbõl kiírtam a Szilágyi halálára vonatkozó adatokat, kapcsolatosan az utolsó hetek történeteivel, melyek a vén oroszlánt a színpadon utoljára szerepeltetik. Az adatokat a mellékelt lapon találod.

Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a hírlapok a halálesettel kapcsolatosan egy érdekes körülményrõl számolnak be, melybe mélyebben bevilágítani a te mesteri tollad elsõsorban hivatott. A lapok ugyanis említést tesznek arról, hogy Szilágyi 1901. július 26-án, vagyis halála elõtt négy nappal egy, a Darányi tiszteletére adott szûkebb körû ebéden, egy pohárköszöntõ alakjában, politikai hattyúdalát elmondotta. Ezen beszédben ostorozta a Széll-féle kormány bûneit, reá mutatott ama veszélyekre, melyek a liberalizmust a jövõben fenyegetik. Õ maga készen áll arra, hogy élete hátralevõ napjaiban is megvívja a harcot, s a hydra fejét letiporja. A jelenvoltak közül már sokan nincsenek az élõk sorában, de élnek még Darányi, Werner Gyula, Dániel Gábor, kik számot adhatnának a vén Girondi utolsó vacsorájáról. A te nagy kulcsod kinyithatná a zárat, s bevilágíthatna ezen érdekes jelenet eddig ismeretlen titkaiba. Te, ki a mi nemzeti nagy szemétdombunkon is csak gyémántokat találsz, bizonyára találni fogsz itt is értékes drágaköveket, fõleg oly nagy elme életébõl, ki leginkább a fehér asztalnál tékozolta el szellemi erejének dús kincseit. Ha ebben az irányban is kutattatni akarsz általam, úgy szívesen rendelkezésedre állok.

Takátsnak említést tettem óhajtásodról, és mondanom sem kell, hogy készséggel áll rendelkezésedre.

Szívbõl ölel rendíthetetlen tisztelõd és bámulód

Horánszky Lajos

Kinizsy utca 19.

Bocsánat a prózai alakú levélpapírosért. Nem akartam tudósításommal késni, azért hivatalos munka közben sürgõsen írom e sorokat. A poétával szemben elkövetett illetlenségemet talán megbocsátja a malomigazgató.

[Alábbiakban a Szilágyi Dezsõre vonatkozó adatokat közli:]

»Az 1901. évi delegáció Bécsben 1901. május 20-ára lett egybehíva. Másnap, azaz 21-én tisztel­gett a magyar delegáció a király elõtt. Az ezen fogadásról szóló hírlapi tudósítások beszámolnak arról, hogy Õ Felsége felette jó kedélyhangulatban volt, s a trónbeszéd után a delegáció majdnem minden egyes tagját megszólította. Midõn a kisebb-nagyobb emberekkel végzett megszólította végül az agg Tisza Kálmánt s legutoljára Szilágyi Dezsõt, aki a delegáció alelnöke volt. Mindkét államférfiúval igen hosszasan beszélt, de leghosszabb ideig beszélt Szilágyival. Ez utóbbival a végén a király kezet fogott, ami annál inkább feltûnõ volt, mert az egész cercle folyamán a király nem nyújtotta senkinek a kezét.

Ugyanígy kitüntette a király Szilágyit a június 7-i delegációs ebéd alkalmával, amidõn Tisza Kálmánnal és vele feltûnõ hosszú ideig igen kedélyesen elbeszélgetett. Ezen alkalommal mindkét államférfival kezet fogott. Ez volt Szilágyi utolsó találkozása a királlyal. (Azt hiszem, Tisza Kálmán is ez alkalommal beszélt utoljára a felséggel.)

Szilágyi meghalt 1901. július 30-án az orvosi látlelet szerint valószínûleg estefelé. Eltemették augusztus 2-án. A hivatalos krokodilkönnyek mögül kicsillámlik a részvétlenség, s ezen körülmény érdekes kifejezést nyert az akkor napvilágot látott hírlapi mûzokogásokban. A nagy lidérc nem nyomja többé a hatalom apró parazitáinak lelkét. A halottas háznál az elsõ látogató Hegedüs Sándor keresk. miniszter. A szellem és jellemóriás tragédiája és a tantieme-akrobata könnyei között nehezen volna megállapítható az õszinteség kapcsa. A Kúria díszcsarnokában felállított ravatal mellett a nemzet gégéje Apponyi e szavakkal fuvolázza el érzelmeit: Valóban, mintha a csarnok ily ünnepélyes alkalmakra volna teremtve.”

[.........]

Halála után készpénzben nála találtak 112 forint 95 krajcárt és egy 3000 forintos folyószámla kivonatot. Sírja 8 éven át volt szemétdomb, csak tavaly kapott emléket a jogászoktól.

Éljen a hálás utókor!!«