Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Mikszáth Kálmán Mikszáth Kálmán Levelezése IntraText CT - Text |
|
|
353.MK - BENCZÚR GYULÁNÉNAK[Budapest, 1909. május 17.] Méltóságos Asszonyom! Ezt a levelet ma írom, de csak holnap, kedden a vasútnál fogom a postaládába dobni (mert hiszen sohasem biztos a magam féle ember elmenetele). A levél megérkezése tehát holt bizonyosan annyit fog jelenteni, hogy már Horpácson vagyok. Ha a méltóságos asszonynak vannak föltételei, hát jó, belenyugszom, - de nekem is vannak föltételeim. Elõször is Vácon már nem olyan könnyû kocsit kapni, mint azelõtt (s aztán milyen kocsi az!), kivált abban az esetben nehéz, vagy pedig nagyon megzsarolják az utast, ha a fõvonalból ki akar térni. Azért tehát méltóztassék a váci fiákert csak Rétságig fogadni. Rétságon a kocsma elõtt az én kocsim fogja várni, s így váltott lovakon jöhetnek Horpácsra és visszafelé; <ahol> Rétságon azalatt megetet, s jól megpihen a váci fuvaros. Egyéb föltételem nincs. De van egy preventív megjegyzésem. Az elõrelátás bizonyos neme, ami csak a lutheránusoknál van meg. Kijövetelüknek (amelynél nekem kedvesebb dolog el se képzelhetõ) egészen más színe van, ahogy én azt élõszóval kontempláltam, mint amit most méltóságtok csináltak belõle. Más az, ha én hozom be a vasútról, s két napig ott maradnak nálam azzal a mellékcéllal, hogy ott a grundot is nyélbeütjük, nekem akkor megengedhetõ, ha a rábeszélés festékével kissé pazarabbul bánok, de ha a fõcél a falusi fészek megalapítása, s ha azért egy oly fárasztó utazást kell véghez vinni váci fiákeren, amilyennek ez ígérkezik, akkor nekem kötelességem azt a húrt is megütni, hogy könnyen érheti méltóságtokat csalódás. Csalódás csak egyben nem érheti, abban, hogy nekem így is, úgy is nagy örömet okoz látogatásuk. A »csalódás érheti« alatt nem értem a megtekintendõ objektumot, mert az csakugyan szép, s egy ahhoz értõ kézzel már esztendõre paradicsommá varázsolható, holott az én kertem csak húsz év múlva lesz valami. Nem értem az ívóvizet, mely fölséges, nem értem a fölépítendõ házat, hiszen õszig olyat építtethetnek, amilyent a szívük megkíván, értem csupán azt, hogy hátha a vidék nem fog tetszeni. És végül <még> egy dolog van, ami változhatott, ez pedig a veleje, hogy ti. amióta a parasztokkal nem beszéltem, s annak van vagy másfél hónapja, azóta valamilyenképpen rendbe is hozathatott a harmadik által megvett beltelek <ügye>tulajdonjoga, tehát az is megeshetik, hogy a beltelket már nem szerezhetjük meg. A beltelek ügye következõképp áll. Önkénytes árverésen másfél év elõtt megvette Macska, Szorcsik és Pöstényi a Múzeumtól. A kultuszminiszter helyben hagyta az eladást az idén január elsõ napjaiban. Macska lefizette a maga harmadrészének az árát mindjárt a felszólítás után. A másik két vevõ ellenben vagyonilag tönkrement, s a maga részét nem bírván kifizetni, fûnek-fának kínálta, nálam is jártak Pesten, és én meg is ígértem, hogy megveszem, de csak azon esetre, ha külön hasítják, mert én Macskával, aki különben is vad ember, nem veszekszem, hogy melyik rész az övé. Minthogy azonban az nem lehetséges, hogy a Múzeum megengedje eldarabolni a telket, míg kifizetve nincs, és minthogy a két fél nem bírja kifizetni a maga részét, s Macska sem a két másik részt, minden valószínûség szerint új árverés volt várható. Szabad kézbõl csak úgy vehetõ meg, ha mind a hárman eladják. Igaz, a részek megvehetõk, de akkor az osztozkodással komplikáció áll be. Szóval a megvételi mód körül némi nehézségek vannak, amiket már künn a verandán is jeleztem, de okvetlenül megoldhatók - kivévén azt az esetet, ha már azóta a két utóbbi vevõ eladta volna fizetni képes embereknek a részét, ami szinte elképzelhetlen... Egy órával késõbb. Idáig írtam levelemet, mikor feleségem hallván telefon beszélgetésünket, engem összeszidott. - Hogy lehet oly könnyelmû - így szól az én Kukliném szórul szóra -, nem átallja azt a nagy embert odacsalogatni (ti. Gyulát), amikor azt sem tudja, hogyan alakultak azóta a dolgok? Hátha ez? Hátha az? stb. Én hasztalanul védekeztem, hogy Gyula most már nekem rokonom, azt tehetem vele, amit akarok, még a kocsi kerekeit is kiszedethetem stb. Kukliné mégis meghökkentett. Nemcsak a Gyula miatt (õ már úgyis agyon van kényeztetve), hanem a méltóságos asszony miatt, akit én kényeztetek. Nem szeretnék kellemetlen hangulatot okozni. Azért tehát oda módosítottam elõbbeni tervemet, hogy mégis elküldöm ezt a tájékoztató levelemet már most, azzal az elõterjesztéssel, hegy én holnap délután kimegyek Horpácsra, ott a helyszínen kinyomozom a környülállásokat, és szerdán sürgönyben tudatom a Benczúr famíliával, hogy érdemes-e eljönni, vagy nem. Ha azt sürgönyözöm, hogy »Várom«, akkor jöjjenek el, és az útra nézve minden úgy lesz pontosan, ahogy megírtam. Ha pedig lelkem ellenére, de a reális igazságba beletántorodva azt lennék kénytelen sürgönyözni, hogy nem érdemes eljönni - hát ugyan tegyék meg, hogy jöjjenek el akkor is. Kezeit csókolja Mikszáth Kálmán Hétfõ délelõtt. U. i. A sürgönycímet a múltkor rosszul mondtam. Nem Püspök-Vadkert az utolsó távirdaállomás neve, hanem Érsekvadkert. Holnap délelõtt különben még jelentkezem a telefonnál. Hátha valamiben még rendelkezik velem, s valamelyik kedvenc ételét szívemre köti? |
Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License |