358.

KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN - MK-NAK

[Debrecen, 1909. június 2.]

Kedves Barátom és Öcsémuram!

Téged magyar nemzetünk jubilál negyven éves írói pályád küszöbén. Én nagy csöndben, csakis szûk körben jubilálom 50 éves írói mûködésem ünnepét. Bizonyosan emlékezel még rám. Ismeretségünk Dolinay szobájában kezdõdött. Akkor még fiatal lelkész voltam Laczházán, honnan olykor-olykor jó szûz magyar dohánnyal láttalak el, majd tovább fûztük ösmeret­ségünket a VÚ-nál, Nagy Miklós közös barátunknál. Debrecenben szíves voltál meglátogatni. Egyszóval kizártnak tartom azt, hogy öreg barátod emlékezete elmosódott volna jó szívedbõl. Így hát teljes bizalommal üdvözölhetlek, s kérem is a Gondviselõt, hogy õrizze meg életedet, s ha nekem, az õ gyarló szolgájának megengedte, hogy 50 éves írói pályám határkövéhez eljussak; neked a választottak egyikének engedjen még sok boldog évet, mert minden év egy-egy újabb fényesebb sugár hazánk egén. Hejh! de sok protestáns lelkész imádkozik így velem együtt!

Most még egy bizalmas kéréssel fordulok hozzád. 50 éves írói emlékül nehány kedvesebb lapomnak írtam egy rövidebb rajzot. Így Az Újság-nak is, melynek te fõ munkatársa vagy. Körülbelül két hete, hogy beküldtem, kérve, hogyha nem fogadja el, küldje vissza, mert tollbamondtam, s több példányban nincsen meg. Ez körülbelül két héttel ezelõtt volt. S ím’ még máig sem üzent, ha vajon közli-e küldeményemet, vagy legalább küldené vissza, hogy el ne vesszen. Tedd meg öreg barátod iránt azt a szívességet. Nézz utána. Egy pár szódba kerül.

Az én Istenem áldjon meg jó kedéllyel és egészséggel.

Ölel öreg barátod

Könyves Tóth Kálmán

Debrecen (Reform. Ispotály) 1909. júni 2.