362.

MK - GÉRESI KÁLMÁNNAK

[Budapest, 1909. június 15.]

Igen tisztelt Elnök úr!

Falun tartózkodván csak ma vettem a Csokonai Kör meleg hangú levelét.

Magamat csalnám meg, ha azt mondanám, hogy új erõt merítek az elismerõ szavakból a jövõre stb. De bíz én nem merítek új erõt. A napsugár, mely az õszi tájékot éri, már nem fokozza a termõképességet. Az már csak egy kis nyájas hangulatot önt szét.

Hogy negyven évig dolgoztam volna, magamnak sem látszik igaznak, inkább csak mulattam és álmodtam negyven évig alakjaimmal, de ha már így nyomódik a közönség képzeletébe, nincs az az író (de még mesteremberben is rossz az olyan), aki jelentéktelennek tartaná azt, amit csinált, legalább õneki magának hinnie kell, hogy nem élt hiába, ha jól akar aludni párnáin. Mennyivel felemelõbb érzés, ha - mint most velem történik - ezt más is elismeri, olyan tekintélyes és hivatott más, mint a Csokonai Kör. Másokat csalnék meg, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki.

Fogadja tisztelt Elnök Úr azért a megtiszteltetésért, hogy rólam megemlékeztek, s azért az örömért, melyet a levél nemes és meleg hangja okozott, hálás köszönetemet, amelyet méltóztassék a kör tagjaival is tudatni.

Budapest, június 15. 1909.

Alázatos szolgája

Mikszáth Kálmán