363.

MK - KÖNYVES TÓTH KÁLMÁNNAK

[Budapest, jún. 18. 1909.]

Kedves druszám!

Falun lévén (a »Grundon«, ahogy nevezem kis nógrádi birtokomat), csak most kaptam meleg hangú, megható leveledet. Mindenekelõtt szívembõl viszonzom az abban kifejezett jó kívánatokat. Adjon az isten Neked derûs, boldog alkonyt, és olyan hosszút, aminõt csak kívánsz magadnak. Környezzen mindvégig az a szeretet és tisztelet, melyet most élvezel s melyet Náladnál jobban senki se érdemelt meg.

A tárca iránt érdeklõdtem az »Újságnál«. A szerkesztõ (Ágai Béla) azt mondta, hogy igen jó, és közölni fogják e napokban. Nyomban utána (vagyis másnap) azonban arról értesített a lap egyik munkatársa (Fröchlich), hogy a dolgozat hosszú volt nekik, s minthogy sokáig kellett volna várni a közlés idejére, hát úgymond, a napokban elküldték Neked.

Most már nem tudom, mi az igaz.

Te azonban már tudod.

Maradtam pediglen szeretõ barátod, akinek hõ vágya volna még veled összekoccintani a poharát - mielõtt végképp itt hagyjuk egymást, azaz hogy mielõtt odaát összejövünk.

Mikszáth Kálmán