368.

RUDNAYNÉ VERES SZILÁRDA - MK-NAK

[Váczhartyán, 1909. augusztus 5.]

Igen tisztelt Barátom!

Vettem utolsó, aug. 1-rõl keltezett, nagyon kedves levelét. Abban a meggyõzõdésben írom e sorokat, hogy annak fõtárgya tekintetében nem kellend valami nagy nehézségekkel küzdenünk.

Van nekem még egy ehhez némileg hasonló természetû tervem; végtelenül örülnék, ha ez is sikerülne. Még eddig, ahol kopogtattam és puhatolództam, azt kivihetetlennek mondották. De én nem tudok nyugodni és emlékezetemben élénken felidéztem áldott emlékû édesanyám eme szavait, melyeket õ a magyar nõkhöz, az általa a Tigris Szállóban összehívott legelsõ értekez­leten tartott beszédében mondott: »Sajátságos az ember helyzete: ha valamely eszmét érett megfontolás után jónak, életre valónak ítél, mintegy végzetszerûleg ragadtatik megvalósítá­sának elõsegítéséhez.«

Bízom a jó sorsban, hogy teljesülni fog ez is!

A selmeci pipát, ha megköszönni kívánja, úgy levelét szíveskedjék kérem dr. Király Ernõ lyceumi igazgató nejéhez intézni, Handel Valéria, a honti fõesperes leánya. Elsõ levelemre adott válaszában írja, hogy intézetünk növendéke volt.

Vele állottam levelezésben, a selmeci asszonyoknál õ tette a szükséges lépéseket, és azt hiszem, hogy a pipa elkészítése mellett is leginkább õ fáradozott.

Végtelenül sajnálom, hogy most a közeli napokban nem lehet Bpestre mennem, s így meg leszek fosztva azon élvezettõl, hogy találkozhassunk.

Ismételten kívánom felemlíteni, hogy igen-igen nagy örömömre fog szolgálni, ha nemsokára felkeres kedves kis betûivel.

Az egész kedves családja részére a legszívélyesebb üdvözleteket küldve maradok

õszinte, igazi tisztelõje

Rudnay Józsefné