369.

MK - GÖRGEY ALBERTNEK

[Horpács, 1909. augusztus 15.]

Igen tisztelt Uram!

A »Fekete Város« egy családi legenda körül forog, melyet Görgey István említ egy munkájában. E történet alkalmasint csak mese, legfeljebb valami csöppnyi igaz mag lehet benne.

Én mármost a legendát, mely szerint egy Görgey nevû alispánt Lõcsén lefejeztek, olyan korba tettem (a II. Rákócziéba), ahova a sok zavar miatt, mely akkor volt, legvalószínûbben volt beilleszthetõ, mert a megtörténhetés illúzióját fenn kell tartani. Ez az egyetlen törvény, mely az írót kötelezi.

Az én Görgey alispánom tehát sehogy se illeszthetõ be a Görgey család akkoriban tényleg élõ tagjai közé úgy, hogy a család történetének ismerõjét meg ne zavarja adataiban.

Legjobb tehát úgy venni, hogy az egész regény költött, aminthogy költött is. A Görgey család pusztán keret, melyet nehány általam szeretett tagjában nagyra tartok s melyet megaranyozni kívántam tollammal. Teljesen egyre menne, ha az alispánt Nagy Mihálynak hívnák, vagy bárminek. Mert nem valamely család »igaz« történetét akartam papírra tenni, hanem egy kornak az igazi levegõjét.

Azt akartam, hogy az olvasó visszaringatva érezze magát abba a korba. A család igazi története közömbös az író elõtt, még maga a történelem is. Jósika élve hagyta Zách Klárát, Shakespeare nagy történelmi drámáiban nevetséges volna történelmet keresni. Nem úgy történt az. De azért becsesebbek azok az emberiségnek, mint a legzamatosabb történelmi tények. Szóval valódi tényállást még a történelem sem követel. Carlyle úgy írja le az eseményt, hogy azok hangulatokat keltsenek. Kitölti a hézagokat a saját fantáziájával, nagyít, zsugorít, elhallgat, amint az õ mûvészi érzéke kívánja.

Áttérve az én regényemre megjegyzem, hogy bár költöttnek deklarálom azt, ez nem zárja ki, hogy némely személyem élt. Így például élt Quendel, Fabricius is okvetlenül élt - csak talán nem akkor. Görgey Pál is talán élt, de nem Pálnak hítták talán, és nyilván nem akkor élt, és nem volt testvére Jánosnak, ha valamikor élt, heves temperamentumával, s ha ezek a dolgok így történtek vele, akkor ilyennek kellett lennie.

És ez az egyetlen pont, amelyre ráállva az olvasó fölvetheti a kérdést teljes joggal: hogy igazat írtam-e?

Fogadja kedves érdeklõdéséért köszönetemet s mély tiszteletem kijelentését

Horpács, aug. 15. 1909.

kész szolgája:

Mikszáth Kálmán