399.

MK - VARJASSY ÁRPÁDNAK

[Budapest, 1910. január 2.]

Nagyságos Elnök Úr!

A karácsonyi ünnepeket falun töltve, csak most vettem kézbe a Kölcsey Egyesület levelét. Örömmel olvastam a lapokban már az úgynevezett »irodalmi érdemeimnek« elsõ megpendí­tésénél, az Egyesület szépen és okosan kigondolt alapítványairól, melyekben benne van az öreg író és könyveinek megtiszteltetése s azonkívül a kezdõ íróknak nyújtandó támaszték. Fõleg ez az utóbbi tetszett nekem. Mert praktikusabb dolog írókat ösmerni fel azokban, akik még csak lesznek, mint elösmerni azokat, akik már csak voltak.

Hálával és szeretettel eltelve az Egyesület iránt, rosszul esik nekem most a kívánságát megtagadni. De hát kénytelen vagyok vele. Mert az isteni gondviselés, mely úgyszólván mindent megadott öreg koromra, inkább elvett volna »valamit«. Az éveimbõl vagy húsz esztendõt. Akkor talán el gyõztem volna menni a városokba, ahova a jubileummal kapcsola­tosan meghíttak.

De a valóságban bizony beteges állapotban értem meg ezt az évet is, s még az utcára való kimenetelem is egy-egy bizonytalan következményû vállalkozás, így télen át. Minélfogva alig tehettem mást, minthogy már egy csomó városnak, Debrecen, Kolozsvár, Máramarossziget stb. meghívását (hiszen vas szervezet kellene ahhoz), nem fogadtam el, azzal mentvén ki magamat, hogy Szegedet kivéve, melyet kisebbik szülõföldemnek tekintek, nem megyek el sehova.

Nagyságos Elnök úr megítélésére bízom ezek után, hogy felelhetnék-e mással a Kölcsey Egyesület megtisztelõ kívánságára is, anélkül, hogy azokat a városokat, akik jóakaratukkal, szívélyességükkel megtiszteltek, meg ne sértsem?

Ám, ha a jubileum után valamikor, azzal nem összefüggõen, talán õsszel parancsol velem a Kölcsey Egyesület, örömmel állok rendelkezésükre.

Fogadja elnök úr és tolmácsolja kérem az Egyesület tagjai elõtt is mélyen érzett köszönetemet a kitüntetésért, melyet irántam tanúsítani méltóztatott s bocsánatkérésemet, hogy azt a jelentéktelen kérésüket, ami nekem különben minden idõben kedves volna, miszerint köztük megjelenjek, a körülmények erejénél fogva nem tehettem meg.

Budapest, jan. 2. 1910.

Alázatos szolgájuk

Mikszáth Kálmán