400.

MK - GAJDÁCS PÁLNAK

[Budapest, 1910. január 2.]

Igen tisztelt Elnök Úr!

Örömet okozott nekem a tótkomlósi Otthon tiszteleti tagsága. Nem szokatlan, nem elsõ és új kitüntetés, mely az idén ér, de ide is csak azt kell felelnem, amit a máramarosszigetieknek: hogy a lóhere is csak a negyedik levelével lesz négylevelû lóherévé.

Azért éppen olyan kedvesen érint engem a tótkomlósi Otthon nyájas szava, mintha akár a világ legfõbb irodalmi fórumától származnék; mert egyszerû jó magyaroktól ered; ezeknek írtam én negyven évig, ezek kell, hogy megértsenek. A harangozónak, aki a maga kis tornyának harangját rángatja, szebb muzsika a harang nyájas szava, mint akár a Paganini muzsikája.

Szívembõl köszönöm a kísérõ levélben kifejezett jókívánságokat. Ami pedig a diplomát illeti, azt kedves emlékül õrzöm meg holtomig, azzal a szeretettel együtt, melyet alföldi népünk iránt érzek.

Igen kérem, Elnök úr, méltóztassék ezt a köszönetemet tolmácsolni új tagtársaim elõtt s engem továbbra is megtartani szíves jóakaratukban. Alázatos szolgája

Budapest, 1910. jan. 2.

Mikszáth Kálmán