401.

MK - GAJDÁCS PÁLNAK

[Budapest, 1910. január 2.]

Kedves Palim!

Igen köszönöm a diplomát.

A fácskákat is köszönöm, ámbár nem kaptam meg. A szállítólevél megérkezett a »szalonnasütõ hely«-re, Horpácsra, de a fák nem jöttek és a lyukak, melyeket elõre megásattam nekik, üresen tátongnak. Igen sajnálom, mert úgy pedzem, erdei fák voltak.

Nagy Lajos nevû totum fac-om volt az állomásfõnöknél, reklamálta õket, jegyzõkönyvet is vettek fel (úgy tudom). Azért tehát jó volna, ha az árukat bekövetelnéd, mert a vasút tartozik a kártérítéssel.

Feleségem (aki csókoltatja a feleségedet), azt gondolja, hogy a rendeltetési helyet jelzõ táblácskának kellett elveszni [a] csemetékrõl, s azért pusztultak el valahol útközben. Különben pedig Kossuth nagy rendetlenségbe süllyesztette a vasútakat is. Így megyünk feljebb-lejjebb mindenben.

De hát ez is mindegy. Fõdolog, hogy még élünk. Bár nagyon rosszul. Maholnap a fa is csak arra való lesz, hogy a magyar embernek legyen, ahova felakassza magát.

De még addig is szeretnék veled koccintani. Mikor jössz?

Boldog új évet kívánok mindnyájatoknak.

Igaz barátod

Kálmán