402.

NAGY SÁNDOR - MK-NAK

[Budapest, 1910. január 7.]

Igen Tisztelt Barátom! Kedves néhai Kartársam!

Ott, ahol most a te országos ünnepeltetésed megnyílt, valamikor együtt kapálgattunk a vidéki zsurnalisztika szõlejében. S néhanapján bizony megesett velünk az az emberi dolog, hogy munka közben összekülönböztünk és birokra is mentünk olykor az akkori két szegedi lapban. (Akkor még a kettõ is sok volt.) Hol te voltál fölül, hol én alul. (Hiszen mint nagy író, tehát élet- és emberismerõ, tudod, hogy vannak emberek, akiknek sorsa az, hogy mindig alul maradjanak.) Utaink azután szétváltak. És jött az idõ, amikor te a Szegedi Híradó 25 éves jubileuma alkalmából üdvözlõ levelet írtál hozzám: szellemtõl sziporkázót, szeretettõl meleget. Amire én most is hálásan emlékezem. Azóta elmúlt másik 25 esztendõ is. Ezalatt te felhágtál a magyar Parnasszus csúcsára, én lent maradtam a hegy lábánál, elvegyülve a milliók tömegében, És most újabb negyedszázad után innen a mélységbõl kiáltom föl hozzád a viszontüdvöz­lésemet, meleg szívembõl eredõ jókívánataimat. Adjon a Gondviselés neked még hosszú idõt és hozzá erõt, egészséget, jókedvet, hogy az emberi kor végsõ határáig gyarapíthasd a Magad és nemzeted dicsõségét.

Budapest, 1910. január 7.

Nagy Sándor

szabadságolt állományú szegedi