408.

FLIESZ HENRIK - MK-NAK

[Nagybánya, 1910. január 12.]

Nagyságos Uram!

A diadalmas éljenekbe, melyek Nagyságod varázslelkének hódolatára sietnek, innen, a homály­ból belesír az én keserû lelkem. Szegeden szívvé olvadt át minden porcikája, juttasson csak egy csipetnyit nekem, szegény vidéki hírlapírónak, a nagybányai Teleki Irodalmi Társaság névtelenül dolgozó titkárának.

Feleségem, Bartók Lajos feledhetetlen halottunknak unokahúga. Szegény tisztviselõ gyermeke lévén, mint tanítónõ harcol velem a kenyérért. Teszi ezt olyan lelkesedéssel, annyi kitartással, hogy mindenki teljes megelégedését kiérdemelte. Helyzete azonban rettenetes. Nagybányának innen nyolc kilométer távolságra fekvõ Borpatak telepén kénytelen tanítani. Ezt az utat télen-nyáron gyalog teszi meg ez a valóban hõs lélek, mert a bérkocsiért 120 koronát fizetni nem tudunk. Lakást, ellátást a hitvány telepen nem talál, s lábai a gyaloglás igazi vértanúi a kulturális Magyarország dicsõségére. Orvosi kijelentés szerint esetleg operatív beavatkozás lesz a napi négy órás gyaloglás, a népnevelés terén   <...>  kifejtett mûködésének keserves pálmája.

Esedezem, méltóztassék ezt a barbár állapotot a kultuszminisztérium illetékes képviselõi elõtt szóvá tenni. Kegyeskedjék odahatni, hogy feleségemet a városba helyezzék, mert itt két új tanerõre szükség van. E tekintetben a gondnokság már elõterjesztést is tett. Feleségem áthelyezési kérvénye a vallásminisztériumban 112.400/909 szám alatt nyert beiktatást.

Rettenetes az a tudat, hogy Bartók Lajos unokahúga, egy úriasszony, mint napszámosnõ naponkint 16 kilométert meneteljen, mert velem együtt szegénynek született.

Mély tisztelettel bátorkodom megjegyezni, hogy magam állami tisztviselõ vagyok a kincstári bányászatnál, s így Nagybányához köt a sorsom. Kettõs háztartás vezetése a már említett anyagi, de egyúttal érzelmi okok miatt is lehetetlen.

Árassza reánk fennkölt szívének varázsát, nem kérek teljesíthetetlent, hiszen az államnak egyre megy, akár itt is folytatja feleségem átérzett hivatását.

Nagybecsû válaszáért, egy pár vigasztaló soráért esedezik alázatos szolgája:

Nagybánya 1910. január 12.

Fliesz Henrik

m. kir. bányaszámellenõr