413.

GAJDÁCS PÁL - MK-NAK

[Tótkomlós, 1910. január 21.]

Hőn szeretett, kedves Kálmán,
Szívem, lelkem hozzád szállván,
Hozzád megy mint hírnök, követ,
Ezért reám ne dobj követ!
Mert bevallom én azt menten,
Biz az nincsen ősi renden:
Hívogatni a névnapra,
De hiába ez divat ma.
A divatot bár ismerem,
Engem nem köt, nem kenyerem,
Azért hogyha hívlak bátya,
Az a szívem szava, vágya.
S hogy jól mulass lesz rá gondom,
A menüt is hát elmondom:
Lesz nyúlgerinc, őz pecsenye,
Malacpörkölt, cigányzene.
A zenéhez leszen bor is,
Kínálgatja Julis, Boris;
Kalánéta⁸ is szólni fog,
Mint a lúd, ha nyúvad, tikog.
Azért tehát, jó Kálmánom,
Csak azt kérem, azt kívánom:
Lévén tele szívünk, tálunk
Jőjjetek hát immár nálunk!
Pál sorsa így jobbra fordul,
Ha nem mástul, hát a - bortul:
Ez a szívet, bármi szittya,
Bármi bús is, fölvidítja.
Mert az ital, a bor szeszi,
A szívet acéllá teszi,
És nem gyúrja puha péppé...

Ölel csókol híved: G. P.

Tótkomlós, 1910. Jan. 21.