416.

NAGY NEP. JÁNOS - MK-NAK

[1910. január 30.]

Verebély Bars m.

Mélyen tisztelt Uram!

Én önt munkái és arcképe után ismerem. Nem emlékszem, hogy önt valaha láttam volna.

Öreg ember vagyok; február 27-én leszek 80 éves. De bár jobb szememre vak, balkaromra béna, erõsen süket vagyok, és bal lágyéksérvvel is küzdõ, a Felvidékben ma jelent meg a 4363-ik cikkem e cím alatt: A mi muzsikus cigányaink. Elsõ cikkem rokonom, Nagy Ignác lapjában jelent meg 1846-ban, József fhg. nádor 50 éves jubileuma alkalmából -, kinek fia, József és kisleánya, Erzsébet és Mária Henriette tõlem tanult meg magyarul. Mirõl eleget írtak a lapok, 1905 június 13-án elhúnyt fenséges barátom halála alkalmából, amidõn: »Lehullott a legszebb csillag az égrõl« Bárd Ferenc és Társa hangjegykereskedésében megjelent, mely munkámért nékem a gyászba borult fenséges apa (1000) egyezer forintot küldött.

Sohasem voltam fizetett hírlapíró, nem iratkoztam be mint olyan soha, nevem még a Pallasban sem jön elõ, de azért talán nem neheztel, hogy kollégának tartom, és szívem mélyébõl kívánom, hogy önt a magyarok szeretõ istene úgy kedves családja, mint a magyar nemzeti irodalom, kultúra javára jó erõ és egészségben az élet legvégsõ határáig éltesse.

Hazafias üdvözlettel híve

nagyflórisi Nagy Nep. János

1848-49-diki igazolt honvéd közvitéz

volt fõhadnagy, volt ügyvéd, EMKE

tb. jogtanácsos és a Pesti Napló nyélbeütõi közül az utolsó élõ.