12.

MK - TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK

[Szklabonya, 1870. március vége, április eleje]

Miska pajtás!

Küldd el kérlek a »Borsszem Jankót« és a két legutóbbi számát a Vasárnapi Újságnak. A tegnap[i] napló-história után, csak egyikünknek szabad életben maradni, ennélfogva a legelsõ alkalommal megvívunk. Helyet és idõt! Addig is adjon az Isten friss egészséget, hogy aztán életeddel együtt azt is elvehessem.

Ejnye.... pedig restellem, legalább már a Vilma-féle tervet keresztül vihettük volna együtt: most már csak egyikünk érheti meg a végét. Dixi. Egyébiránt, ha én esem el, egész barát­ságosan felkérlek, hogy siess utánam, mert nagyon nehezen foglak várni a másvilágon, ahol reménylem, kalandosabb napjaink lesznek: ami ugyan ohne Etelka, ohne Milka, Vilma, Marka nélkül nem képzelhetõ - de mégis lehetséges. Ott még az a csoda is megtörténhetik velünk, hogy a Mózes lányának fogunk udvarolni - hát ott ugyan ki felé hajlik a mérleg?

Egyébiránt maradok, mint mindig

õszinte barátod

M. Kálmán

A vívást a világon a legkomolyabban értem. - Okaimat rest vagyok leírni, különben magad is tudod: Szervusz kedves Miskám! <Délután> Holnap látogass meg bennünket: én az említett okból, ti. hogy nem merek benned bízni, többször nem látogatlak meg Ebecken: tudod termé­szetemet, hogy engem megölne egy olyan megérdemelt gúnyos tekintet, mint amilyet joggal várhatok a serpenyû tartótól - megõrülnék bosszúságomban. Hanem hát sic fata tulere.... utique?

T. Tersztyánszky Mihály úrnak õ ex

Ebecken