428.

MK - SZABOLCSKA MIHÁLYNAK

[Budapest, 1910. márc. 5.]

Tisztelt Barátom!

Említvén leveledben, hogy respektáljátok álláspontomat: »sehova nem [menni, ha mindenüvé nem]¹⁰ »mehetek« látom, hogy okos emberek vagytok: ellenben észrevettem magamon az ingadozást.

Ha nem az ország színe elõtt teszem a fogadalmat, szeretnék holnap bekukkantani az Arany János Társaságba, ahol én leszek a téma. A maximum, amit az író elérhet. Mintha a jáger maga is nyúllá változnék. Hogy fogtok gyúrni, pácolni, mártásokkal leönteni és feltálalni - azt mind érdekes volna meghallgatni.

És milyennek találnám vajon Temesvárt? Harmincöt évvel ezelõtt tértem be oda egy éjjel, még szinte német város volt. Vásár ideje lévén, nem kaptam szobát a vendéglõben, az utcákon való járkálással voltam kénytelen bevárni a hajnalt. De legalább láttam fölkelni a napot. S ha Mátyás királynak Budán kelt fel a nap, én azóta mindig Temesvárott fölkeltnek képzeltem.

Ez az utóbbi falláciám még most sem romlott le. Sõt megcsontosodott. Hiszen annyira ott kél föl, hogy melengetõ sugarai rám sütnek onnan, most télen is.

A többi változásokat azonban örömmel konstatálom. Hogy már nem német város Temesvár, mutatja, hogy a jubiláris könyvkiadásom aránylag Temesvárott és Temes megyében fogyott a legjobban, s hogy már nem állanék ott idegenül, kedves leveled a bizonyság, melyben arról értesítesz, hogy az Arany János Társaság tagjai közé választott; vagyis ha egy egész szobát nem is, de egy kis helyet szorítottatok nekem magatok közt, és én azt meg tudom becsülni.

Ha megengedi a gondviselés, hogy vagy egyszer ott ülhessek köztetek, nem tudom, de ez már csak tõletek függ, és egy kicsit a Gondviseléstõl.

Legyetek híradással, ha valamikor vendégben esnék szorultságtok.

Addig is pedig tolmácsold köszönetemet tagtársaimnak és baráti üdvözletemet, s tartsd meg barátságodban tisztelõ hívedet

Mikszáth Kálmánt

Bp. 1910. márc. 5.