439.

FÜRST BERTALAN - MK-NAK

[Budapest, 1910. április 8.]

Nagyságos Doktor úr!

Mélyen tisztelt Barátom, Doktorkám!

Oly sok ünnepeltetés után, és oly nagyarányú ünnepeltetés közepette, amelyben néked, kedves Doktorkám, részed van, igazán össze kell szednem minden erõmet, hogy éppen Te elõtted, mint a legfõbb aeropág elõtt, ne essem ki szerepembõl és ne csináljak oly hibát, amely maga után vonná az »irodalom« berkeibõl (habár még nem is voltam benne) való kiküszöbölésemet. Az igazat megvallva, gondolatban összeszedtem azokat a részleteket az általad felépített kincsesházból, amelyek elégségesek egy félig-meddig megfelelõ üdvözlõ irat megszerkesz­téséhez, de hiszen ha ezt akarom tenni, akkor joggal és okkal támadhatnál meg engem a plagizálás vádjával, amit Isten ments, sehogysem akarnék. Éppen ezért meg kell elégedned, kedves Doktorkám, egy egészen szimpla »irodalmi« csemetével.

Engedd meg, hogy rendkívüli örömömnek adjak kifejezést akkor, amidõn látom, hogy Magyar­ország, édes hazánk is meg tudja és meg akarja becsülni azt a kiváló elmét, amely nekünk, édes mindannyiunknak az élvezetes óráknak oly szakadatlan láncolatát ajándékozta, és meg tudja becsülni önmagát, amikor annak legfõbb kulturális intézete, az egyetem avatta fel doktorrá azt, aki a doktorok doktora lehetne.

Isten áldjon és engedje meg, hogy még hosszú idõn keresztül legyen részünk ama szellemi kincsekben, amelyek hazánk nevét hirdetik a külföldön, önmagunk örömére és szûkebb családod boldogságára.

Mélyen tisztelt Doktorkámnak számtalan üdvözletem kifejezése mellett, vagyok

igaz õszinte hódolód és barátod:

Fürst Bertalan