453.

MK - A DÉSI ÁLLAMI FÕGIMNÁZIUMNAK

[Budapest, 1910. május 16. és 28. között]

[Befejezetlen fogalmazás]

Boldog vagyok, ha a jó Erdélybõl <meg> gondolnak rám, s ilyenkor szinte <azt> jól esik hogy a local patriotizmus még nem engedte a két országot teljesen összeforrni.

Igen tisztelt <elnök> igazgató úr!

Nagyon kellemesen érintett becses levelük, hogy engem a dési fõgymnazium részérõl is a megtiszteltetés oly neme ér, melynél szebbet kigondolni se lehetne.

<Erdélynek> Jó nekünk, magyaroknak, akiknek két hazánk is van. S ha egy elkeserítene is, még mindig ott van a másik. <Bizonyosan Erdély engem is még talán> Erdélyt 25 évig szolgáltam mint politikus, Magyarországot és Erdélyt <már> együtt negyven évig, és bizony már össze is zavarom, melyiket szeretem jobban <Mi kiknek>

<Az ember szinte abba az illusiob>

Abba az illusioba <nem egy> <vagyok most beleesve> lehetek így, mintha két édes anyám volna, Magyarország és Erdély, s <a> hol az egyik hol a másik <simít> <venne> simogatná meg fejemet, mint[ha] két anyai szeretet suhogna körültem, (micsoda hatványozása ez az emberi boldogságnak) <s mintha egyszer a szegényebbik elism> s hol a szegényebbik hozzám való <húzódás> vonzalma <érzékenyítene> érzékenyítene el jobban, hol a hatalmasabbiknak...