489.

GLÜCK FRIGYESNEK
[1909. február végén]

Kedves Frigyesem!

Köszönöm szíves meghívásodat, de sajnos, ámbár már elég jól érzem magamat, még nem engedi meg a doktor a kimenetelt nappal sem (míg hét fok meleg nem lesz), az esti kimenettel pedig még nem is merek elõhozakodni. Voltaképpen még igen gyenge vagyok.

Denique nem ért semmit, hogy az irhámat sikerült megmenteni a halál karmaiból, még mindig nagyok a veszteségeim. Ilyen az is, hogy holnap nem lehetek veletek. Gondolataim édelegve járnak híres ménesi asszú borodon, mellyel egyszer megvendégeltél bennünket. Valahogy ki ne igyátok egészen én nélkülem.

Betegségem alkalmával tanúsított szíves részvétedet és tudakozódásodat hálás szívvel köszönöm addig is, míg (reménylem már egy pár nap múlva) személyesen is megszoríthatom érte a kezedet.

[MK írásával a lap alján balról:] Glück Frigy...