502.

GLÜCK FRIGYESNEK
[Budapest, 1909-1910.]

a.)

Igen tisztelt Barátom!

Talán ördögöd van hogy az <így kitaláltad a dolgot> ötleteid úgy beválnak. Éppen már mindent megúntam halálosan, ami kevés változatú ételt megenged a doktor, mikor a nagy kultúrnemzet alkotását kapom <Bizony nem hittem volna, igen köszönöm> nagyon megörültem nekik <s igen köszönöm> fõleg nagyra veszem, hogy <rám gond tõled> éppen te küldöd, s bámulom hogy [szakadás] mi minden jut eszedbe, s mi mindenre kiterjed figyelmed.

Nagyon megö...

b.)

[Budapest, 1909-1910.]

Igen tisztelt Barátom!

Talán ördögöd van, hogy <így kitaláltad a dolgot> az ötleteid így beválnak. Éppen már mindent megúntam, ami kevés változatú ételt megenged a doktor, mikor a nagy kultúrnemzet alkotásait kapom. <Bizony nem hittem volna> Nagyon megörültem nekik, <igen köszönöm> <igen köszönöm> fõleg nagyra veszem, <hogy rám gond tõled> éppen te küldöd, s bámulom, hogy <olyasmire> mi minden jut eszedbe s mi mindenre kiterjed figyelmed.

<Nagyon megörültem mondom, elõ is vettem, de azt hiszem - tekintve a német kosztot -, te még jobban megörülnél ha én <küldenék neked> <de innen innen Neked> küldenék neked disznóságokat innen, azaz valamelyik magyar faluból.

De sajnos ezek nekem tiltott paradicsom

Azo

Meg kell azonban vallanom, hogy azzal   <...>

Meg kell azonban vallanom, hogy ami akkor vissza   <...> 

<Éshát> Végre is sikerült mint jó magyarnak valamit kikeresned Berlinben, <ami nekik>   <...> <ami> Ami összehasonlítva a mi ilynemû dolgainkkal - fensõségünket mutassa ki. Csakhogy a mi »dolgunk« most tiltott paradicsom elõttem.

Köszönöm kedves figyelmedet s igazán...