504.

EGY MINISZTERNEK
[Budapest, ?]

Kegyelmes uram

Régi hurutom miatt nem tehetvén személyesen, engedd meg, hogy nehány <rövid sorban adjam> <e> levélben adjam elõ kérésemet a lehetõ legrövidebben, hogy minél kevesebb idõdet vegye igénybe ez is.

Osváth Albert rendõr orvost  <...>  ajánlom kegyes jóindulatodba <ki vagy harminc éve szolgál, most volna a sor, hogy most üresedés lévén, õ legyen a fõorvos. A fõkapitányság azonban mást ajánlott. Minthogy> <Azv Har> Bár már <m> több mint két évtizede szolgál a rendõrségnél, most mikor ti. kerületében a fõorvosi állás megürült, a <rendõrs> fõkapitány mégis mást ajánlott fõorvosnak. Nem tudom, mi az oka, csak azt tudom, hogy már <az elõzõ> <Rudnay kormány> is üldözte Osváthot. <Én jártam közbe <ho> Rudnaynál, hogy aki úgy szereti> Aki pedig igen szeretetreméltó jellemes ember és kitûnõ orvos. <Én jártam közbe, hogy egy ideig <megmaradt még> meghagyták s így...>

Kérésem oda terjed, hogy méltóztass ennél a pontnál...