15.

MK - TERSZTYÁNSZKY MIHÁLYNAK

[Szklabonya, 1870. május]

Kedves Barátom, Miska!

Itt köldöm a Hont, Bolond Miskát, Üstököst. Itt küldöm kívánságod szerint az »Igazmondót« is, mely a legjobb lap egész Európában, mióta »Én« és Tisza Kálmán írunk bele. (Podmaniczki Fricit nem is említem. Az balek! Még nem forrta ki magát.)

Megolvashatod benne Branyiszkó bevételének igaz históriáját. Nagyon épületes történet! Különösen ajánlható az újonnan kinevezett honvéd tiszteknek, hogy tanuljanak egy kis magasabb »stratégiát«.

Hogy a »Dobsa« beszédjét miért nem küldöm el, arra éppen harminchárom okom van:

Az elsõ ok; hogy Gyula öcsém sárkányt csinált belõle... (No úgye, hogy beösmered, miszerint magasan szárnyaló gondolatok vannak benne.)

A második ok már fontosabb: Nem akarlak eltéríteni (pedig ez a beszéd eltérítene) a pecsovics útról: mert maholnap nyerni találunk, s akkor mint »jó érzelmû hazafi« te ülsz be orrom elõtt a »vicespányi« székbe.

...Csak maradj te, édes barátom, Miska pecsovicsnak! Szép pálya az!! Aztán mi a fenének is volna - ha nyerünk - az a sok »jó hazafi«. Ezeknek is nehéz lesz »hivatalt« adni mindnyájának, akik vannak.

Ad vocem .... pecsovics!

A legközelebbi Üstökösben megkezdem »A Híres pecsovicsok arcképcsarnokát«. Téged is halhatatlanná teszlek... ott fogsz figurálni te is.

A fotográfiád körülbelül ilyen lesz:

Prsztyánszky Miska

A »Haza bölcsének«, Bolond Miskának druszája... híres toasztírozó... nagy államgazdász (mit a zsélyi fürdõben Janchy úrral történt nyílt konferencia alkalmával eléggé kifejtett).

Ha Lónyai úr lojális akarna lenni, leköszönne javára. Hiába, nagyon ért a numerusokhoz! Hiszen õ maga is egy numerus:... Numerat sed non ponderat.... Aztán büróját is a legnép­sze­rûbb elemekkel töltené be, nem úgy, mint Lónyai úr morvákkal. Államtitkár lenne Bunkó; miniszteri tanácsos Sztregályi Puka Pál; fogalmazó Fáy Ferkó a jeles statisztikus, ki valamennyi kocsmát ösmeri Magyarországon és az öt ujjában van az a tudomány, hogy mi különbség van a víz és »bor« között...

Miska barátunk ezenfelül még nagy mûvészet barát is.

Két álló esztendeig mászkált, fáradozott - semmi költséget nem kímélve - egy csínos fotográf-képecskéért, melyet nagy nehezen elnyerve agya fölé akasztott.

Ajánlom õt Eötvösnek a festmény bíráló bizottságba. A muzsika szónak, ami ilyen fiatal embernél nagy erény, rettenetes ellensége: különösen a »Revolutions Liedeknek«.

Múltkor egy »Úri« társaság a »Rákóczit« húzatván magának, a cigány vonóját »elveinkcheimbéláztatta«, minek az lõn következése, hogy az elkobzott szerszámmal egy »Új különös zenét« talált fel, tudniillik, mindenre kiható buzgalmával egy házimacskát csodálatos módon már rég megszelidítvén, azt minap a nyírettyûvel addig verte, hogy az magasztos költõi ihletében »hangot« adott, melyhez Miska barátunk kontrázván azon vették észre, hogy ez a dallam a »Gotterhalte«.

Ezenfelül még igen számosak az õ gyakorlati találmányai.

»Kolumbus« Amerikát födözte fel; »Andrássy« azzal fõzte le, hogy még hihetetlenebb dolgot talált fel, tudniillik »boldogságot a közös ügyekben«. Miska pedig lefõzte mind a kettõjüket, mert felfedezte a »legisleghihetetlenebbet«, hogy a trafik üdvös intézmény, mivel aki trafikot szí, sohasem halhat meg »éhen«, mert a szájában mindig »füstölt nyelv« van.

Tehát adassék minden parasztnak egy mázsa trafik egy esztendõre, többi élelme pedig foglaltassék le az »Aerárium« számára, miután az úgyis »fölösleges.«

......Lónyai úr! Monumentumot ennek a mi Miskánknak!......

Hanem elõre megmondom, hogy ne legyen »veres« márványból, mert a veres színt ki nem állhatja. Az rebellis szín.

Lelkesedik a »zöldért« (a la Muzslay...)

Talán azért használja a »zöldeket« beszédjében is.

A veres szint annyira gyûlöli, hogy azelõtt, míg a »vereshasú« Erzsike bankók existáltak, látni sem akarta a pénzt.

Ezen aztán a törvényhozás úgy segített, hogy: »zöldhasú« bankót nyomatott a kedvéért stb.

***

Elég ennyi a bolondériából, mely félórai unalmamat meglehetõsen elûzte. Komolyan beszéljünk most már....

Jössz a majálisra?

Ejh! azért sem beszéljünk komolyan. Ördög tudja!... én csak »komoly« embereknek tudok »komoly« levelet írni.

Most pedig még azoknak se tudnék, olyan humorisztikus hangulatba ejtett az a három levél, amit ma kaptam.

Az egyiket Csemiczky Edus írja; hogy ki van csapva az önkéntes honvédségbõl.

A másikat Rafanidesz Károly küldi, hogy »be van csapva« színésznek.

...Les extrèmes se touchent...!

A harmadik szerelmes levél a - - suszteremtõl, melyben tartozásomat megfizetni kéri.

(Kedvem volna az országgyûlési kérvényezési bizottsághoz utasítani, úgy eltennék az ügyét - ad akta, hogy annak a csizmadiának a hetvenhetedik unokája sem látna egy garast abból a pénzbõl.)

Ez még mind semmi, hanem az humorisztikus, hogy a levelet így végzi: »Alázatos kérelmem teljesítésérõl meggyõzõdve lévén, tisztelettel maradtam.....« s. a. t.

...Már hogy lehet valakinek ilyen bolond természetellenes meggyõzõdése?... Mikor azt tudhatná minden ember, hogy én hatalmas monarchiánkkal, a dicsõ Ausztriával tartok, ki adósságot csinál, de sohasem fizeti meg.

A papírom fogy. Szervusz.

Holnap Ebeckre megyek. Ha otthon leszel, csinálj az ablakra egy »keresztet« krétával, vagy valamivel.

Ha a keresztet látni fogom, úgy betekintek hozzád. Egyébiránt elég »kereszt« vagy te az emberiségen magad is.

M. K.